„De mindezekben felettébb diadalmaskodunk őáltala, aki minket szeretett.” Róm 8:37
Újévi fogadalmak… van aki kedveli, van aki utálja őket. Az igazság az, hogy sokan teszünk újévi fogadalmat.
Manapság a fogadalmak listáján előkelő helyen állnak az egészséges étkezéssel és a testedzéssel kapcsolatos elhatározások. Az első néhány nap lelkesen tartjuk az önmegtartóztató étrendet. Aztán elhívnak egy buliba. A házigazda nem késik a biztatással: „Ó, csak egyet, légy szíves, egy nem fog megártani. Ez egy különleges alkalom.”
Nagyon jól néz ki az a sajttorta. A sült krumplinak sem lehet ellenállni. Ez egy kivételes este. Majd hétfőn újrakezdem.
Erős a kísértés arra, hogy visszalépjünk az úton, hogy úgy tegyünk, mintha nem számítana. Pedig számít. És nemcsak a fizikai és mentális visszaesés miatt. Egy lényeges lelki igazságot tagadunk meg, amikor újra meg újra visszatérünk régi rossz szokásainkhoz. Hogy mi ez az igazság? „Többre vagyunk hivatottak.” Többre annál, hogy elessünk, hogy kialakuljon ez a visszaesés-újrakezdés ciklus, többre, semhogy az ízlelő bimbóink kormányozzanak. Győzelemre vagyunk hivatva. Gyakran csak rá kell találnunk az útra, ami ehhez az igazsághoz elvezet.
Az érettségi évében egyszer meghívtak egy főiskolai bulira. Volt egy barátnőm, aki egy évvel előttem végzett, s nagyon fontossá vált az életemben attól kezdve, hogy meghívott a diákegyesületi partijára. Az est vége felé azon vihorásztunk, milyen állhatatosan figyel minket két jóképű főiskolás fiú. A buli végén meghívtak, menjünk el hozzájuk.
Az énem hiúbbik részének nagyon hízelgett az ajánlat, és el is akart menni. Az énem nagyobbik fele viszont tiltakozott. Gyorsan összeállt a terv, s mielőtt észbe kaptam, már bent ültünk a kocsijukban, útban az otthonuk felé. Akkori önmagamat nem nevezhetem erős kereszténynek. Gyengének is alig. Az biztos, hogy sosem éltem át, hogy Isten szólt volna hozzám, de ott, ebben a helyzetben ez megtörtént.
„Ez nem te vagy Lysa. Te ennél többre vagy hivatott.”
Igazság. Egy becsomagolt igazságajándék. Mélyen a bensőmben, akkor került oda, amikor Isten megalkotott engem – és most kibontotta, s átnyújtotta a megfelelő pillanatban.
Összeszedtem magam, hirtelen kitaláltam valami kifogást, kiszálltam az autóból, és egyedül visszagyalogoltam a kocsimhoz. Közben szidtam magam, hogy úgy viselkedtem, mint egy gyerekes gimnazista, aki képtelen helytállni főiskolás bulizós csajként. Visszanézve legszívesebben felállnék egy szék tetejére, hogy tapssal ünnepeljem szegény kis gimnazista magamat!
Felnőtté válásom során még többször hallottam tisztán és hangosan ugyanezt a figyelmeztetést, de sajnos, akkor már nem hallgattam rá. Életem legsötétebb évei voltak. Nem arra voltam hivatva, hogy olyan életet éljek, amely meggyalázza az Urat.
Egyikünk sincs olyan életre hivatva.
„Többre vagy hivatott, Lysa, többre vagy hivatott.” Ezt a mondatot ismételgettem az egészségesebb élet választása utáni első hetekben, amikor mindegyre megkísértettek édességre beállított ízlelő bimbóim. Egyre csak azt ismételgettem: többre vagy hivatott. Többre vagy hivatott!
S bár a helyes étkezés elhagyásának kihívása elhalványul jelentőségében ahhoz a gimnáziumi kísértéshez képest – az éhség éhség. A kísértés kísértés. A vágy vágy. A lényegben nem is olyan nagy a különbség.
Többre vagyunk hivatottak.
Egy nagy igazság, amit mindannyiszor elővehetünk, amikor kísértés idején az agyunkban beindul a tetteinket irányító forgatókönyv. Ennek a forgatókönyvnek az átírása hatalmas lépés az állandó fejlődés felé. Emlékszel milyen forgatókönyvet mutattam be az írásom elején? A mentségeket? A magyarázkodásokat? A „majd hétfőm elkezdem”- féle önbecsapást?
Át kell írnunk ezt a forgatókönyvet, új mondatokat kell ismételgetnünk magunkban, s ezek közül az első: „többre vagyok hivatott”.
Hallgasd csak a Példabeszédek könyvének (3:5-8) tanácsát: „Teljes szívvel bízzál az Úrban, és ne támaszkodj a saját belátásodra! Minden utadon rá gondolj, s ő majd egyengeti útjaidat. Ne légy bölcs önnön szemedben, féld az Istent, és kerüld a rosszat. Ez egészség lesz testednek és életerő csontjaidnak.”
Bízzál az Úrban, mert többre vagy hivatott. Minden utadon rá gondolj, mert többre vagy hivatott. Ne akarj okos lenni és saját erődből megtartani a fogadalmadat, kapaszkodj erősen az Úrba, távozz a kísértéstől, mert többre vagy hivatott. Ez egészséget és életerőt, s végül győzelmet hoz számodra - mert többre vagy hivatott!
Uram, többre hívtál engem, mint hogy újra meg újra hagyjam magam legyőzni. Bízom Benned, és MINDEN utamat a Te vezetéseddel szeretném járni. Minden döntésem előtt juttasd eszembe, hogy többre vagyok hivatott. Jézus nevében, Ámen.
Kommentáld!