„Mivel (a bölcsek) álomban megintettek, hogy Heródeshez vissza ne menjenek, más úton tértek vissza hazájukba.”

(Máté 2:12)

Istennek kegyelméből új év virradt reánk. Az új év új kezdetet jelent: új utat, új problémákat és új lehetőségeket. Újév napján fogadalmakat teszünk, hogy megváltoztatjuk, megjavítjuk és megjobbítjuk életünk útját, hogy valóban boldogabb legyen ez az új esztendő.

Az Ige angyali intése szerint mi is akkor teszünk helyesen, ha más úton járunk ebben az új esztendőben. Mint ahogy a bölcsek tették, akik nem mentek vissza Heródeshez, hanem más úton tértek vissza hazájukba.

   Miért szükséges ez?

  Azért, mert a régi út a Krisztus-gyilkosság útja. Ha a bölcsek Heródes parancsa szerint visszamennek Jeruzsálembe, és megjelentik, hogy megtalálták a megszületett Messiást, akkor az előbb-utóbb, de biztosan a megszületett Messiás Királynak a megöléséhez vezetett volna.

  Tudjuk a törtenetből, hogy a bölcsek messze Keletről jöttek, mert látták az üstökös csillagot, és egy ősi hiedelem, jóslás szerint ennek az új csillagnak a feltűnése a Messiás királynak, a zsidók új királyának a megszületését jelezte. Jöttek messze távolról, és Jeruzsalembe érve hova is mehettek volna, mint a király udvarába, megtudni, hogy hol született meg az új király.

  Heródes bekérette a könyveket, és nem volt nehéz tudósainak megtalálni a prófétáknak azt a jóslását, miszerint a Messiásnak Júda városában, Betlehemben kellett megszületnie. Elmentek a bölcsek oda, és meg is találták az istálló jászolbölcsőjében Máriának a fiát, a kis Jézust. Tisztességet tettek neki, ajándékokat adtak át: aranyat, tömjént ás mirhát, és miután álomban megintettek: titkon visszamennek hazájukba. Heródes, amikor megtudta azt, hogy a bölcsek nem cselekedtek az ő parancsa szerint, dühében elrendelte a betlehemi vérfürdőt. Betlehemben és környékén minden három éven aluli fiúgyermeket megöleletett, vélve, hogy az új Király, akire mint gyermekre máris annyira féltékeny volt, a többi gyermek között, biztosan  elpusztult.

  Heródes kétarcú uralkodó volt. Ő volt az, aki a jeruzsálemi templomot újjáépítette, a kupoláját aranylemezzel fedette be, amelynek egyetlen megmaradt falához, a Siratófalhoz ma is az egész világról odazarándokolnak a zsidók imádkozni. De ő volt az, aki képes volt leromboltatni és eltöröltetni falvakat csupán azért, mert nem tudták az adót megfizetni. Heródes despota volt. És ez az ember félt, még egy gyermek királytól is. Fondorlatos módon meg akarta tudni, hogy hol is van az a megszületett Messiás Király, hogy azután titokban, vagy nyíltan megölesse, - és ő meg is tette volna ezt, ha angyali intésre hirtelen el nem menekülnek a szent szülők a gyermekkel Egyiptomba.

  A régi út, amelyen a keleti bölcsek visszamentek volna Jeruzsálembe, az egyenesen Isten Fiának a megölését jelentette volna. A régi út, a Krisztus elvesztésének az útja!

Ez azt ielenti, hogy ha mi a régi úton járunk ebben az új esztendőben, akkor Krisztus kihal szívünkből. Hiába született meg Karácsonykor, hiába fogadtuk Neki azt, hogy az Ő követői leszünk, hogy ha a régi útunkon járunk, ha a régi, rossz szokásaink irányítanak tovább, ha a régi, üres életfilozófiánk szerint élünk, akkor az életünkből Krisztus eltűnik. Akkor a mi életünk nem lesz a Szent Lélek temploma, akkor Krisztus nem lakozik hit által a mi szívünkben, akkor megtagadjuk azt, hogy az Ő követői vagyunk. Lehet, hogy külsőleg, formálisan és névleg keresztyének vagyunk, de lélek szerint már nem.

Sajnos, tele van a világ olyan álkeresztyénekkel, akik ugyan eljárnak a templomba, de a szívükben megmaradnak réginek, belülről nem akarnak s nem is tudnak változni semmit. Azt hiszik, hogy maga az a puszta tény, hogy részt vesznek egy istentiszteleten, az már önmagában üdvözítő cselekedet. Nem igaz! Ha a te életed nem változik a krisztusi tanítás szerint, ha nem fogadod el Őt Megváltódnak, akkor Krisztus meghalt az életedben, mert megölted!

  Nem mindenkinek az élete sikerül úgy, hogy keresztyén legyen. Nézzük meg a gazdag ifjút. Elment Krisztushoz, és azt kérdezte: „Jó Mester! Mit cselekedjem, hogy az örök életet elnyerjem? ”  Krisztus elmondta, hogy mit kell tennie. Ám azt nem cselekedte meg, és elment megszomorodva. Ott van Nikodémus, az öreg írástudó, aki éjjel, titokban ment Jézushoz tanácsot kérni. Krisztus megmondta neki, hogy újjá kell születnie, és Nikodémus elment megütközve. A világ tele van „majdnem” keresztyénekkel, akik elindultak Krisztus felé, találkoztak is vele, és mégis tovább járnak régi úton: nem akarnak változni; s ahogy az életük halad, mindig nehezebb lesz a változás. Beidegződött szokásaik, kedvteléseik, a maguk filozófiája nem engedik azt, hogy a krisztusi gondolatok átalakítsák az életüket.

  A bölcsek más úton tértek vissza hazájukba – és így Krisztus életét megmentették.

  A Krisztussal való találkozás után nekünk is más úton kell járnunk. Az újesztendő csak akkor lesz új, ha valóban más úton jársz benne, ha máshogy gondolkozol, ha máshogy élsz, ha máshogy viszonyulsz, ha máshogy cselekszel. Ha ezt nem teszed meg, akkor ez az új év is csak olyan lesz, mint a régi volt: tele nyüglődéssel, tele problémákkal, tele reménytelenségekkel, félelmekkel, depressziókkal, kilátástalansággal és kísértésekkel.

  Miért kell új életben járnunk? Azért, hogy megváltozzunk.

  Jézus Krisztusnak az a csodálatos isteni adottsága van, hogy radikálisan meg tudja változtatni az emberek életet, kicserélve személyiségüket.

Nézd meg azokat, akik Vele igazán találkoztak! Ezek az emberek gyökeresen megváltoztak. Az ó-emberből új ember született. Máshogy éltek azután. Nézd meg, hogyan lett Saulból Pál a damaszkuszi úton! Mennyire más ember lett! A keresztyéneket üldöző fanatikus újjászületett, s Krisztusnak a legeredményesebb apostola lett. Nézd meg a két halászt - Pétert és Andrást, a két testvért -, akiket elhívott a Galileai tengernél a halászhálójuk mellől, hogyan faragott ezekből a durva, földhözragadt emberekből lelki embereket! Nézd meg, hogyan faragott Mária Magdolnából, a feslett életű nőből tiszta lelkű nőt, aki Krisztus sírjához szaladt Húsvét hajnalán, és találkozott az angyallal, aki hírül adta a feltámadást! Nézd meg hogyan formált Zákeusból, a bűnös és megvetett vámszedőből - aki a fára mászott, hogy lássa Jézust - új embert! Léviből, a másik vámszedőből hogyan lett Máté, a tanítványok egyike, aki az evangéliumot írta.

  Krisztus átalakítja az embert. Ha át nem alakulsz a krisztusi mintára, ez az év is csak egy régi évnek fog bizonyulni. Ebben az évben is csak tovább fogod vonszolni régi önmagadat.

  Az újév egy nagy lehetőség arra, hogy más úton járj , -  mint ahogyan a bölcsek is más úton

jártak Krisztus megtalálása után.

Mi ez a más út? Ilyen jellegzetességei vannak: Eddig kételkedtedtem, de most teljes szívvel hinni akarok. Eddig félelmes volt a szívem, mert a jövő sötétnek látszott, most az Isten kezébe helyezem magamat, hogy életre-halálra cselekedjen úgy velem, ahogy akar. Eddig tele volt a szívem aggódással, most bizalommal; eddig féltem mindentől, most nem félek semmitől, mert Ő jár velem, és Ő fogja az én kezemet. Eddig önző voltam, és a világot csak a magam szempontjábol néztem, az embereket manipuláltam a magam akarata szerint, most más leszek, szeretnék szolgálni és segíteni azoknak, akik körülöttem vannak. Eddig sötétség uralkodott a szívemben, most napsugár lesz bennem. Eddig elégedetlen voltam, most megelegedett tudok lenni. Eddig önközpontú voltam és ösztönember, akit vágyai hajtottak, aki csak a maga kényét-kedvét kereste, de most szeretnék valamit hozzáadni ehhez a világhoz, s nem elvenni belőle. Legvégül: az én arcomon eddig valami sötét erők vonásai jelentek meg, most szeretném, ha megjelennének arcomon Krisztusnak a szelíd vonásai, akinek a hasonlatosságára át kell, hogy alakuljon az életem.

  Keresztyénnek lenni azt jelenti, hogy más úton járni: a Krisztus útján, a keskeny úton.

Megtalálni a keskeny utat a világnak a széles útjai között, és járni azon.

  Most, amikor az újév napjával elindulunk ebbe az új esztendőbe, Isten arra kér, hogy életedet változtasd meg. Arra int, hogy a te életed legyen másfajta élet. Járj egy más úton, a keskeny úton - Krisztusnak az útján. Ez az Isten útja, amely felfelé vezet, és amely a célhoz vezet:

Istenhez.

Járd hát ezt a másfajta utat - az üdvösség krisztusi útját ebben az új esztendőben!

 dr. Pungur József