Viszont legyetek egymáshoz jóságosak, irgalmasak, bocsássatok meg egymásnak, ahogyan Isten is megbocsátott nektek a Krisztusban. (Ef 4,32)
Vasárnap reggel volt. Ideje istentiszteletre menni.
Férjem elkészült a két nagyobb gyermekkel, és elindultak.
Én hátramaradtam; túl sértett és haragos voltam ahhoz, hogy elkészüljek, felöltöztessem kisbabánkat, és csatlakozzam hozzájuk.
A gyülekezetben ért sérelem miatt viselkedtem így. Keserű és megbántódott voltam. Isten tudta, hogy jogom van sírni. Úgy döntöttem, otthon maradok, és jól kisírom magam.
De egy hangot hallottam a szívemben: "Bocsáss meg!" Megtorpantam, megdöbbentem. Tudtam, kinek a hangját halottam. Isten finoman noszogatott. Nem volt könnyű, de sikerült idővel, Isten segítségével megbocsátanom.
Most, 80 évesen, visszatekintve látom, hogyan áldotta meg és irányította életemet Isten. Az elmúlt 50 évben mindig szükségem volt az egyszerű parancsra: "Bocsáss meg!". Panaszkodom, halogatom, de Isten segítségével végül megbocsátok.
Amikor az Úr imáját mondom: "Bocsásd meg a mi vétkeinket, miképpen mi is megbocsátunk az ellenünk vétkezőknek", tudom, mit kell tennem.
A béke és a vigasz, mely Isten jelenlétéből fakad, megéri a fáradságot.
Szeretettel megbocsáthatunk másoknak, mert Krisztus szeretett és megbocsátott.
Imádság: Drága Urunk, köszönjük az igét, a Bibliát, és köszönjük szavaidat, melyeket szívünkbe adsz. Ámen.
Kinek kell megbocsátanom?
Joyce Woeste (Iowa, USA)
IMÁDKOZZUNK GYÜLEKEZETÜNKBEN A MEGBÁNTOTTAKÉRT!
Kommentáld!