Szenved-e valaki közöttetek? Imádkozzék! Öröme van-e valakinek? Énekeljen dicséretet! Beteg-e valaki közöttetek? Hívassa magához a gyülekezet véneit, hogy imádkozzanak érte, és kenjék meg olajjal az Úr nevében. És a hitből fakadó imádság megszabadítja a szenvedőt, az Úr felsegíti őt, sőt ha bűnt követett is el, bocsánatot nyer. Valljátok meg azért egymásnak bűneiteket, és imádkozzatok egymásért, hogy meggyógyuljatok. Nagy az ereje az igaz ember buzgó könyörgésének.
Jak 5,13-16.
MÉG NEM MONDTAM RÁ ÁMENT!
Szüntelenül imádkozzatok! (1Thessz 5,17)
Kislánykoromban a nagymamám közelében laktam, és sok időt töltöttem nála. A sötétbarna konyhaszekrény és az aranypöttyös étkezőasztal a konyhájában meleget és biztonságot sugárzott.
Mikor bántott az élet, nagyi mogyoróvajas sütijével enyhítette sajgó "sebeimet", és történeteivel, amik még azokról az időkről szóltak, mikor az emberek szekérrel jártak be a városba.
Mióta az eszemet tudom, nagyi csak segítséggel tudott járni. Valaha elég volt neki a bot, ma már járókeretre van szüksége. Kislányként az imádságaimba mindig belefoglaltam, bárcsak a nagyi képes lenne újra futni.
Minden nap azért imádkoztam, hogy erősödjenek meg a lábai.
Egyik délután, amint figyeltem, ahogy jellegzetes bicegéssel lépkedett, a szívem megindult. "Nagymama, imádkozom a lábaidért, és még nem mondtam rá áment." A vasárnapi iskolában hallottam a szüntelen imádkozásról, és mint gyermek, ezt úgy értelmeztem, hogy nem mondunk áment.
Családomban éveken keresztül nevetve mesélték ezt a történetet.
De az az igazság, hogy mindig ilyen hozzáállással kellene imádkoznunk. Az imádság az Istennel folytatott állandó beszélgetés lehet.
Isten jó barátunk, akivel egész nap elbeszélgethetünk. Ő meg akarja hallgatni a szívből jövő történeteinket.
Imádság: Atyánk, köszönjük az imádság kiváltságát. Segíts, hogy állandóan tudjunk imádkozni, és hinni abban, hogy te meghallgatsz bennünket. Ámen.
Az imádság egy soha véget nem érő beszélgetés Istennel.
Carol Hatcher (Georgia, USA)
IMÁDKOZZUNK A NAGYSZÜLŐKÉRT!
Kommentáld!