„…legyetek egymáshoz jóságosak, irgalmasak, bocsássatok meg egymásnak…” (Efezus 4:32)
Egy lelkigondozó írja: „Mindannyian sebeket hordozunk. Ki sebzett meg? Azok, akiket szeretünk, és azok, akik szeretnek minket. Amikor elutasítottnak, elhagyottnak érezzük magunkat, ha bántalmaznak, akaratunk ellenére rávesznek valamire, vagy megsértenek, ezt általában olyanok követik el, akik közel állnak hozzánk: szüleink, barátaink, házastársunk, gyermekeink, tanáraink, lelkészeink. Ez teszi a megbocsátást olyan nehézzé.
Mert a szívünket érte seb!
Felkiáltunk: »Tőled azt vártam volna, hogy mellettem állj, és cserbenhagytál. Hogyan tudnám ezt valaha is megbocsátani neked?
« Bár a megbocsátás lehetetlennek tűnik, Isten, aki bennünk él, megadja kegyelmét arra, hogy túllépve sebzett énünkön, kimondhassuk: »Krisztus nevében megbocsátok neked«
.
Ám ne feledd, a megbocsátásnak két oldala van: adni és elfogadni. Első látásra megbocsátani tűnik nehezebbnek, gyakran azonban azért nem vagyunk képesek bocsánatot kínálni másnak, mert mi magunk nem fogadtuk el teljesen a bocsánatot.
Csak, ha mi magunk már megízleltük, milyen öröm bocsánatot nyerni, akkor találunk belső indíttatást arra, hogy bocsánatot adjunk. Miért olyan nehéz elfogadni a bocsánatot?
Mert nehéz elismerni, hogy ha nem bocsátasz meg, akkor még mindig hat rám mindaz, ami kettőnk között történt. Segítened kell abban, hogy újra szabad és egészséges legyek. Ehhez nem csupán azt kell elismernünk, hogy bántás ért. Alázatra is szükség van ahhoz, hogy elismerjük, éppen attól az embertől függünk, aki megbántott.
Mégis, csak ha el tudjuk fogadni a bocsánatot, akkor tudjuk igazán kiterjeszteni azt másokra is.”
Ezért mondja a Biblia: „Szabaduljatok meg minden keserűségtől… legyetek egymáshoz jóságosak, irgalmasak, bocsássatok meg egymásnak, ahogyan Isten is megbocsátott nektek a Krisztusban.”/mai ige/
Kommentáld!