Mi vetettünk ágyat a gonosznak, miért csodálkozunk, hogy a nyakunkra költözik?

Elmennek a fiataljaink?

Miért vállalnák az általunk felhalmozott adóssághegyeket?

Húsz éve folyamatosan vesszük fel minden évben a kölcsönt, mert jobban, kényelmesebben akarunk élni, mint amennyire a munkavégzésünk feljogosít. Összevegyültünk egy uzsorás kufár társasággal, és most csodálkozunk?

Döbbenetes, a hiánycél évente csak 3 százalék?!

Aki korpa közé keveredik, azt megeszik a disznók.

Fojtogatnak a bankárok?

Nem kellett volna felvenni a kölcsönt!

Keseregni fölösleges!

Eső után köpönyeg!

Mi a megoldás? - kérdezik itt is, ott is. Nem az a kérdés, hogy a múltban mit kellett volna tenni, hanem itt és most mit kell tennünk!

 A cári Oroszország az uzsorás bankárok karmai között vergődött, ezért a fényűző életmódhoz szokott vezető rétegét a nagy októberi forradalomban elhajtotta, és nagyrészt, mint halálos ellenségét, kiirtotta.

Milliók és milliók haltak meg, és nyomorodtak meg, és nemcsak Oroszországban. Németország a fojtogató pénzügyi örvényből próbált kitörni, és végül Hitler vezetésével egy világégés szörnyű kataklizmájába rántotta az emberiséget.

Nemcsak a politikusok és a katonák, de a pénzvilág bűne is volt a második világháború!

A valóság az, hogy mi mindannyian tápláljuk, éltetjük a kapzsiság ördögét, mi hizlaljuk legyőzhetetlenné!

Nem vállalsz gyermeket, így a pénzedből nem földet, otthont veszel a gyermekednek, a jövődet nem a fiadra bízod, hanem bankot keresel, olyan emberekre bízod a pénzedet, akik a legnagyobb kamatot ígérik.

Persze, őket is viszi a bírvágy szelleme, és a pénzeddel, mint a cápák, vetik magukat a pénz világába.

Nincs kegyelem, ha nem sikeres ragadozók! És te, ha a pénzedet veszélyben érzed, hát te is könyörtelenül visszaveszed az utolsó vasig, és más bankra bízod.

Nincs megállás, a tőzsdék, a bankok, a pénzvilág modern kártyajátékai, és ha játszol, munka nélkül is gazdag lehetsz... de valóban az lehetsz?

A fogyasztás, a birtoklás vágya, a gonosz lény vadászkutyái űznek, hajtanak a vesztedbe.

Az Isten által mindannyiunknak adott anyagi javak bölcs elosztása hatalmas feladat!

A múltban ott van a sokszoros félelmetes kudarc!

A kapzsiság, az önzés, a pénz, mint pusztító fenevad, szedi az áldozatait.

Van más megoldás?

Egyetlen elfogadható válasz a mai világ haláltáncára, Jézus Krisztus válasza. Kétezer évvel ezelőtt közénk jött, és nem állt le vitázni, kiosztani senkit, hanem a szülőföldjén, Názáretben megélte a szeretteivel a maga csendes, becsületes munkáséletét.

Fenntartható vágyakat állított elénk, olyan életformát, amely elérhető, s amely boldoggá is tesz.

Szent Ferenc már nyolcszáz évvel ezelőtt az ördög ganajának nevezte a pénzt. Egyszerű, vidám életútja ma is járható. Fenntartható, tiszta öröm után kell kinyújtanunk a kezünket. Olyan öröm után, amelyet nem esz meg a rozsda, amelyet nem rág szét a moly, amely után másnap nem keserű a szájunk íze.

Van kiút, van válasz a recsegő-ropogó világunk kérdéseire.

Jézus, ha ma közénk jönne, ugyanazt tenné, mint kétezer évvel ezelőtt, szépen megélné a csendes, egyszerű názáreti életét a szeretteivel.

MEGJEGYZÉSEM. HA MA KÖZÉNK JÖNNE, UGYANAZT TENNÉK VELE, MINT KÉTEZER ÉVVEL EZELŐTT!

Dolgozna, alkotna, mint ács vagy földműves, vagy tanár vagy orvos, becsületesen, szorgalmasan, ott a szép szülőföldjén, ahol született.

Meg kell zaboláznunk elsősorban önmagunkban a kapzsiságot! Hajtsuk el magunktól a fölösleges fogyasztás, a birtoklás utáni vágyat.

Az autónkban sem maximalizálni akarjuk a fogyasztást. A cél az optimális, takarékos motor, amely kevés üzemanyaggal célba visz.

Miért nem ugyanez a cél az életed minden területén? Sokszor a kevés is elég, a szerény, egyszerű megoldás is célravezető.

Egy angol polgármester névnapi ünnepségén voltam. Szerény, egyszerű vacsora volt a 170 vendégnek: svédasztal kétfajta hússal, háromféle körítéssel, előétel nem volt, a végén mindenki vehetett az egyféle süteményből, az italt mindenki a saját kontójára kérhette.

Néztem a kedves 70 éves vendéglátónk egyszerű, természetes, vidám ünneplését, magamban azokra a rendezvényekre gondoltam, amelyeket itt a Kárpát-medencében rendeznek, és elszégyelltem magamat.

Igen, a soktornyos, bádogtetejű házak lakóit lenézzük, de az újgazdag rongyrázásban egész társadalmunk ott liheg a nyomukban. Fölösleges költekezéssel akarjuk bizonyítani a kiválóságunkat, és balgán, magunkat és egész társadalmunkat belerántjuk az adósság szörnyű szakadékába.

Az egyke, végzős gyerekünk tanévzárójára egész vagyont költünk, csak a fényképésznek egy egyszerű ember kéthavi fizetését adjuk gálánsan, mert fontos

A LÁTSZAT.

BŰN!

Mi vetettünk ágyat a gonosznak! Miért csodálkozunk, hogy a nyakunkra költözik?

KI MINT VETI ÁGYÁT...

Elmennek a fiataljaink?

Miért vállalnák az általunk felhalmozott adóssághegyeket?

Nézzétek az ég madarait, a mező virágait!

Van megoldás! Adjátok oda a császárnak, ami a császáré, és ti keressetek olyan kincset, ami megmarad az örök életre! Ezt mondja a mi Urunk!

Ő maga is a názáreti csendes, egyszerű életével bizonyította, hogy a szeretteink körében, a szülőföldünkön becsületes, egyszerű munkás életet élve, a szép természetben boldog lehet az ember.

Ez az az út, amelyen ő is járt, és amelyen mi is járva, fenntartható életet élhetnénk, és boldogok lehetnénk.

Induljunk el Krisztus nyomában!