Áldott a mi Urunk Jézus Krisztus Istene és Atyja, aki megáldott minket mennyei világának minden lelki áldásával a Krisztusban.  Mert őbenne kiválasztott minket magának már a világ teremtése előtt, hogy szentek és feddhetetlenek legyünk előtte szeretetben.  Előre el is határozta, hogy fiaivá fogad minket Jézus Krisztus által, akarata és tetszése szerint,  hogy magasztaljuk dicsőséges kegyelmét, amellyel megajándékozott minket szeretett Fiában.  Őbenne van - az ő vére által - a mi megváltásunk, bűneink bocsánata is; kegyelme gazdagságából,  amelyet kiárasztott ránk teljes bölcsességgel és értelemmel.  Mert úgy tetszett neki, hogy megismertesse velünk az ő akaratának titkát, amelyet kijelentett őbenne  az idők teljességének arról a rendjéről, hogy a Krisztusban egybefoglal mindeneket, azt is, ami a mennyben, és azt is, ami a földön van.  Őbenne lettünk örököseivé is, mivel eleve elrendeltettünk erre annak kijelentett végzése szerint, aki mindent saját akarata és elhatározása szerint cselekszik;  hogy dicsőségének magasztalására legyünk, mint akik előre reménykedünk a Krisztusban.  Őbenne pedig titeket is - miután hallottátok az igazság igéjét, üdvösségetek evangéliumát, és hívőkké lettetek - eljegyzett pecsétjével, a megígért Szentlélekkel,  örökségünk zálogával, hogy megváltsa tulajdon népét az ő dicsőségének magasztalására.Ef 1,3-14.

MEGFELEDKEZHET-E AZ ANYA GYERMEKÉRŐL?

Megfeledkezik-e csecsemőjéről az anya, nem könyörül-e méhe gyermekén? Ha mások megfeledkeznének is, én nem feledkezem meg rólad. Íme, tenyerembe véstelek be, szüntelen előttem vannak falaid. (Ézs 49,15-16)

Elég fiatalon megtudtam, hogy örökbe fogadtak a szüleim. Azonban csak tinédzserként tudatosult bennem, hogy ez azzal is járt, hogy egy nő eldobott magától. Bár szerető családban nőttem fel, egy kis részem mindig érezte, hogy korán elhagytak. Felnőttként kerestem a vér szerinti anyámat, de néhány évvel korábban meghalt. 

Más idők jártak, amikor megszülettem, és az élet nem volt könnyű lányanyaként. Biztosan azt tette anyám, amit akkor a leghelyesebbnek talált, és nem hinném, hogy valaha megfeledkezett rólam. De ha a szüleink meg is feledkeznének rólunk, Isten soha. 

Isten annyira szeret minket, hogy a tenyerébe véste a nevünket. Ez olyan, mintha a nevünk tintával lenne felírva, amit soha nem lehet lemosni. Megtanultam, hogy egyedül Isten tudja az elhagyatottság és elutasítás fájdalmát begyógyítani. Isten tényleg egy szerető szülő, aki soha sem fog elhagyni.

Imádság: Istenünk, köszönjük, hogy soha nem fogsz elhagyni, elutasítani vagy elfelejteni minket. Köszönjük, hogy a nevünket bevésted a tenyeredbe. Ámen.

Isten mindnyájunkat szerető családjába fogad. 

Nola Passmore (Queensland, Ausztrália)

IMÁDKOZZUNK AZOKÉRT, AKIK ELHAGYOTTNAK ÉRZIK MAGUKAT!