Mert éheztem, és ennem adtatok, szomjaztam, és innom adtatok... (Mt 25,35)
Egy hideg napon férjemmel autóztunk, és megálltunk tankolni. A benzinkútnál odajött hozzánk egy idegen. Óvatosan engedtem le az autó ablakát. Bizonytalanul kérdeztem meg a férfit, miben tudunk segíteni.
Mint kiderült, nem csak fizikai, de Jézus Krisztus ismeretéből származó lelki táplálékot is tudtunk nyújtani a hajléktalan embernek. Fölvillanyozott a lehetőség, mert tudtam, hogy ez egy megszentelt találkozás.
Isten ránk bízta a feladatot, hogy engedelmeskedjünk a fönti igének is (Mt 25,31-46), és vendégeljünk meg másokat (Zsid 13,2).
Ez a tapasztalat segített emlékeznünk, hogy Isten sok mindent ad nekünk, ezért mi is adhatunk másoknak.
Az előre becsomagolt ennivalót könnyen megtarthattuk volna magunknak is. De megláttuk a hajléktalan ember szükségét, és szabadon adtunk.
A Szentírás szerint, amikor segítünk felebarátainkon, az Úrért tesszük.
Imádság: Drága Istenünk, taníts felismernünk a lehetőségeket, amelyeket elénk hozol, hogy mások szolgálata által szolgáljunk neked. Ámen.
Hálánk azért, amink van, kiszoríthatja az aggodalmat esetleges hiányaink miatt.
Renee McCoy (Mississippi, USA)
IMÁDKOZZUNK OLYAN IDEGENEKÉRT, AKIKKEL HAMAROSAN TALÁLKOZNI FOGUNK!
Kommentáld!