„Senki ne keresse csak a maga javát, hanem a másét is.” 

Fil 2,4

Beléptem az ajtón, titokban abban reménykedtem, hogy valaki odajön hozzám, bemutat a csoportnak, és segít, hogy felengedjek. Mikor ez nem történt meg, és csak múltak a percek, elővettem a mobilomat, pörgetni kezdtem az emaileket, hogy legalább úgy tűnjék, mintha kapcsolatban lennék valakivel. Bárkivel. 

Jill, nézz körül.

Isten kérése hang nélkül zendült a lelkem mélyén.

Felemeltem tekintetemet a telefonomról, és körbenéztem a teremben. Ide tartozom én egyáltalán? Ezek a nők olyan kiegyensúlyozottak.

Mindegyiknek megvan a maga története, Jill, éppúgy, mint neked. Ne akard összevetni a te bensődet az ő külsejükkel. Lehet, hogy kívülről mindegyik kiegyensúlyozottnak látszik, de belül dolgoznom kell tökéletlen életükön. Próbáld meg az én szememmel látni őket!

Összeszedtem minden bátorságomat, elhagytam székem biztonságát és a telefonom iránti mímelt érdeklődésemet, átmentem a szobán, és szóba elegyedtem egy ismeretlen nővel, aki szintén egyedül üldögélt. Eleinte zavarban voltunk, de egy idő után jóleső érzéssel vettem tudomásul, hogy kapcsolatba kerültem valakivel. 

Olvastam egyszer, hogy kétféle ember van. Az egyik belép egy terembe, és így szól: „Itt vagyok. Gyertek, szólítsatok meg. Szórakoztassatok, hogy jól érezzem magam”. A másik belép a terembe, és ezt mondja: „Megvagytok! Izgalmas lesz megismerni benneteket. Szeretnék többet tudni rólatok”.

Jézus mestere volt a „Megvagytok!” hozzáállásnak. Meglátta az embert, és utánanyúlt. 

Zákeusnak. Az asszonynak a kútnál. Mindegyik tanítványának. Jézus rájuk talált. Feléjük fordult. Valóban látta őket.

Ha őszinte akarok lenni, be kell vallanom, én nem mindig látok megfelelően. 

Ha másokkal vagyok, gyakran fontosabb, hogy én érezzem jól magam, mint az, hogy másoknak segítsek ebben. 

Anya szerepben gyakran tekintettem nyájként a gyermekeimre, főleg míg kisebbek voltak. Eltereltem ötüket a gyülekezetbe. Az iskolába. A délutáni foglalkozásokra. Csoportként láttam a gyermekeimet, nem egyedi emberkékként, amilyennek Isten kitalálta őket.

Néha a férjemet sem látom. A szívem üvölt: „Itt vagyok! Nézz rám!”, és nem veszem észre, hogy nekem kellene értékelnem és biztatnom őt, vagy legalább meglátnom, mennyire fáradt vagy csüggedt.

Igen, úgy látni másokat, mint Jézus. Teljesen megélni mai igénk üzenetét: „Senki ne keresse csak a maga javát, hanem a másét is” Fil 2,4.

Nem vagyunk tökéletesek, de Isten minden nap azon dolgozik, hogy egyre tökéletesebbek legyünk, egyre jobban hasonlítsunk Jézushoz. Ez azt is jelenti, hogy az „itt vagyok” helyett lehetőleg minél többször legyünk „megvagy!” típusú emberek. 

Istenem, Atyám, köszönöm, hogy látsz engem. Köszönöm, hogy feltétel nélküli szeretettel követsz mindig. Segíts, hogy úgy lássak, ahogy Te. Segíts ellenállnom a kísértésnek, hogy saját bensőmet mások külsejével vessem össze, segíts abbahagynom az összehasonlítgatást, és kezdjek el igazán látni. Add, hogy a Te szemeddel lássak, amikor ránézek férjemre, gyermekeimre, a körülöttem lévőkre. Segíts, hogy egyre inkább „megvagy!” típusú emberré váljak. Jézus nevében, Ámen.

Jill Savage: There You Are! Encouragement for today, . www.proverbs31.org, fordítás: www.eszmelkedesek.blogspot.hu,