Meg vagyok győződve, hogy sem halál, sem élet, sem angyalok, sem fejedelmek, sem jelenvalók, sem eljövendők, sem hatalmak, sem magasság, sem mélység, sem semmiféle más teremtmény nem választhat el minket az Isten szeretetétől, amely megjelent Jézus Krisztusban, a mi Urunkban.Róm 8,38-39.
MEGVILÁGÍTOTT ÚT
Lábam előtt mécses a te igéd, ösvényem világossága. (Zsolt 119,105)
4.45-kor elhagytam a házat, hogy szokásos reggeli futásomra induljak. Vidéken élek, így a korai sportoláshoz a fényt a hold, a csillagok és a farmokról kiszűrődő lámpák adják. Előre örültem, hogy teliholdnál futhatok, de a felhők eltakarták a holdat. Nagyon csalódott voltam. A sötétség miatt kettős kihívást kellett legyőznöm: figyelnem kellett, hol fussak, és hogyan tegyem láthatóvá magam a korai járművek számára.
A futás végéhez közeledvén, a felhők között támadt egy kis rés, melyen keresztül megláthattam a holdat. Nemcsak gyönyörűséges foltminta rajzolódott ki a sötét és világos részekből, hanem az utamat is megvilágította.
Ha sötétség vesz körül, gyakran érezzük magunkat csapdában, kirekesztettnek, elveszettnek, nyugtalannak, aggódónak és elhagyatottnak. Nem tudjuk, hol vagyunk, és nem találjuk, merre akarunk menni. Szükségünk van az irányt mutató fényre.
Azon a reggelen a csodás holdfény eszembe juttatta, hogy sohasem vagyunk egyedül. Velünk jár Isten, szeretettel, figyelemmel és törődéssel. Még ha az életünkben megjelenő sötétség miatt elveszettnek vagy eltévedtnek érezzük is magunkat, Isten megkeres bennünket és megvilágítja az utat.
Imádság: Istenünk, segíts megértenünk, hogy a sötét időszakokban is velünk vagy, vezetsz bennünket, vigaszt nyújtasz, és bátorítást adsz igéd által. Köszönjük! Ámen.
Isten igéje lámpás a sötétségünkben.
Cole Warner (Wisconsin, USA)
IMÁDKOZZUNK AZ ÉJSZAKAI MŰSZAKBAN DOLGOZÓKÉRT!
Kommentáld!