Egy dolog, amit megtanultam, hogy nem érdemes minden csatában harcolni. Sok kihívás, ami utunkba kerül, csak egyszerű terelőút, ami letérít a végzetünkhöz vezető útról.

Talán valaki beszél rólunk vagy egy munkatárs híreket terjeszt rólunk vagy társunk mond valamit, amit nem kellett volna.

Meg kell kérdezned magadtól, hogy ha beszállok a csatába és arra fordítom időm és energiám, hogy megvédem magam, vitatkozok a családtagommal, próbálom meggyőzni igazamról, akkor, még ha meg is nyerem ezt a csatát, mi lesz az ára?

Mit érek el ezzel a harccal?

Például valaki bevág elém a forgalomban. Ha feldühödök és visszavágok elé és elrontom az egész napom, az hogyan fog a javamra válni?

Még csak nem is ismerem az illetőt. 5 perc múlva eltűnik az életemből.

Mi a lényeg?

Ezt a csatát nem érdemes megvívni. Sokan azért maradnak le Isten legjaváról, mert elterülnek olyan csatak megvívásával, ami lényegtelen. Próbálnak másoknak bizonyítani.

Próbálnak mindenki kedvében járni, valakinek megfelelni. Ez mind tévút. Okosabban kell megválogatnunk küzdelmeinket. Nem kell mindig harcos kedvben lenni.

Ismerek olyanokat, akik minden második percben csalódottak társukban, veszekednek a szomszédokkal, ki akarnak fúrni valakit az irodából. Nem veszik észre, hogy ezt a csatát nem érdemes megvívni. Ez nem ösztönöz. Még ha igen is, akkor sem visz bennünket tovább az úton.

Ha elkövetjük a hibát, hogy minden utunkba kerülő csatába beszállunk és folyamatosan védelmezzük magunkat, bizonygatunk, akkor nem lesz energiánk azoknak a csatáknak a megvívására, amik igazán számítanak.

Harcosnak kell lennünk, de a harcosnak sem kell minden csatát megvívni. Csak akkor harcol, ha van értelme. Azt a csatát vívja meg, ami közte és Isten adta végzete között áll. Dávidra gondolok.

Pásztorfiúként az apja megkérte, hogy vigye el az ebédet bátyjainak a csatamezőre. Nekik magasabb pozíciójuk volt. Dávid csak az apja juhaira vigyázott. Amikor odaért, hallotta, hogy Góliát gúnyolódik az emberekkel. Megkérdezte az ott állóktól, hogy mi a jutalma annak, aki legyőzi ezt az óriást.

Azt mondták, hogy jutalmul, feleségül veheti a király egyik lányát és nem kell többé adót fizetniük. Ez felkeltette Dávid érdeklődését. Tudta, hogy ezt a csatát érdemes megvívni. Amikor Dávid bátyja meghallotta, hogy le akarja győzni az óriást, próbálta zavarba hozni őt.

Az emberek előtt azt mondta: Mit keresel itt Dávid? És mi van a birkákkal, amit apánk rád bízott? Próbálta őt lealacsonyítani. Azt mondta: Dávid, te csak egy pásztorfiú vagy, nem vagy fontos. Sosem fogsz valami nagyszerűt véghezvinni.

Szeretem, ahogy Dávid reagált. A Szentírás azt mondja, hogy Dávid megfordult és otthagyta bátyját. Az egyik ok, amiért Dávid győztes volt, az az, hogy tudta melyik csatát kell megvívnia.

Dávid is ugyanúgy érzett, mint Te vagy én.

Biztos vagyok benne, hogy azt akarta mondani: Te azt hiszed olyan nagy vagy. Te nem vagy senki. Könnyen összeveszhetett volna vele, próbálhatta volna bizonygatni, hogy ő fontos. De ha beszállt volna ebbe a harcba, elvesztegette volna idejét és energiáját és ki tudja, hogy le tudta-e volna győzni Góliátot. Ki tudja, hogy megvívta-e volna a csatát, ami igazán számított.

Meg kell kérdezned magadtól, hogy azok a csaták, amikbe beszálltam, érdemesek-e a harcra.

Van viszonzásuk?

Továbbvisznek az Isten adta végzetem felé?

Vagy csak azért harcolok, hogy visszafizessek valakinek, aki megsebzett engem.

Vagy azért harcolok, hogy bebizonyítsam valakinek, hogy fontos vagyok. Ezek mind tévutak.

Merem állítani, hogy a legtöbb frusztrációért, ami utunkba kerül, nem érdemes harcolni.

Ha nem közted és Isten adta végzeted között van, akkor egyszerűen hagyd figyelmen kívül.

Valaki nem akar a barátod lenni, valaki nem fogad el. Ez nem fog visszatartani végzetedtől.

Valaki pletykál rólad az irodában, valaki bevág eléd a forgalomban. Ez nem ok a 3. Világháborúra. Ne szállj be ebbe a csatába. A nagy képben nem számít.

Ha feltartoztatjuk magunkat a lényegtelen harcokkal, elszalasztjuk Góliátot, akit azért küld Isten utunkba, hogy felemeljen.

El fognak jönni az igazi csaták. Tartalékolnunk kell erőnket, energiánkat arra, ami igazán fontos. Manapság túl könnyen megbántódunk.

A múlt héten mondta nekem egy hölgy: Joel, én azért nem járok már 2 hónapja a templomba, mert mindenki rólam beszélt. Mindenki ellenem volt. Nem mondtam, csak gondoltam: Hölgyem, nem is ismeri mindenki. Mi történt? Beszállt egy olyan csatába, ami nem érdemes a harcra.

Valaki megsértette, valaki olyasmit mondott, ami nem tetszett neki és ő ahelyett, hogy elengedte volna azzal, hogy ezt a csatát nem érdemes megvívni, nem hoz semmi jutalmat akkor sem, ha megnyerem, beleesett ebbe a csapdába.

Ez történik, amikor olyan csatát vívunk, amiért nem érdemes küzdeni. Annyira próbált bizonyítani, de végül saját magának ártott.

Emlékszem, évekkel ezelőtt a barátommal egy bevásárlóközpontban voltam és mentünk az autóhoz, ami a bejárattól 50-60 lábnyira volt. A barátom hirtelen megtorpant és mondta, hogy ne erre, hanem arra menjünk. Kérdeztem, miért, hiszen az autónk itt van. Azt mondta: Nem. Én nem megyek el az előtt az üzlet előtt, mert rosszul bántak velem.

Olyan drámai komolysággal mondta, hogy azt hittem egy rakás pénzt vettek el tőle, vagy valami borzalmas dolog történhetett ott, de kiderült, hogy csak egy pár cipőt nem akartak visszavenni tőle.

Ez kb. 20 évvel ezelőtt történt és az akkoriak talán már nem is élnek, de ő még mindig meg akarja vívni a csatát, aminek nincs értelme. Azok, akiknek be akarja bizonyítani igazát, talán már fönn vannak a Mennyben. Ha nem ott, akkor a tengerparton ülnek és élvezik az életet. Ő meg arra fecsérli idejét és energiáját, hogy visszafizessen valakinek. De még nincsenek is ott, hogy visszafizessen nekik. Mondani akartam neki, hogy: Ugyan már. Menjünk be és vegyél egy pár új cipőt.

Hadd kérdezzem meg, olyan csatákat vívsz, aminek nincs haszna?

Olyan csatákat, amik elveszik időd és energiád és megakadályoznak abban, ami igazán fontos, az Isten által adott céljaidban és álmaidban?

Okosan válaszd meg a csatáidat. Sok energiánk van, de ha elfecséreljük jelentéktelen dolgokra, mások megsebzésére, arra, hogy visszafizessünk valakinek, akkor, amikor az igazi óriás jön, az igazi Góliát, aki azért van ott, hogy felemeljen elrendelt végzetünkhöz, nem lesz energiánk ennek a harcnak a megvívására. Észre kell vennünk, hogy ami egyszerűen lényegtelen, arra ne fecséreljünk energiát.

Amikor megházasodtam, annyira bosszantott, ha Victoria nem kapcsolta le az összes villanyt, amikor elhagyta a házat. Újra és újra elmondtam neki, hogy ellenőrizze, hogy lekapcsolta-e a villanyt. Aztán mikor hazajöttem, minden villany égett. Annyira bosszantott és megint elmondtam a beszédemet. Nem szándékosan csinálta. Mi egyszerűen különbözőek vagyunk. 5 év szócséplés után (lassan tanulok) felismertem, hogy Joel, ezt a csatát nem érdemes megvívni. Ha havonta 10 Dollárral több lesz a villanyszámlád emiatt, akkor az annyit megér, hogy legálabb béke van az otthonomban.

Hány olyan csatába szálltál be, aminek nincs elég nagy jutalma?

Egy pici változtatással mindez elkerülhető lenne. Talán igazad van és győzhetnél, de sokszor megnyerünk egy csatát, de úgy, hogy olyanokat mondtunk, amit nem kellett volna, feszültséget hoztunk otthonunkba. Megnyertük a harcot, de a garázsban alszunk.

Megnyertük a harcot, de párunk nem beszél velünk.

Vedd észre, hogy ennek a csatának nincs elég nagy jutalma.

Inkább nézd el, engedd el a béke kedvéért.

Lehet igazad, szólhat minden tény melletted, de megéri feszültséget, nyomást hozni otthonodba? Mi a jutalom? Nem elég ellenőrizni, hogy igazad van-e. Néha érdemes inkább ráhagyni másra, hogy igaza van, csakhogy megőrizzük otthonunk békéjét.

Én úgy tapasztaltam, hogy könnyű veszekedésbe kezdeni, de nehéz befejezni. Sokkal jobb el sem kezdeni. Ezt mondja Példabeszédek 20:3: „Tiszteletet érdemel, ki a harcot elkerüli.”

Azt akarod, hogy Isten megbecsüljön téged?

Élvezni akarod az életet?

Akkor légy béketeremtő. Légy olyan, aki elkerüli a szükségtelen harcot. Otthonod legyen a béke szigete.

Élj harmóniában társaddal.

Együtt erősebbek vagytok, mint külön. És nem csak ez.

Gyermekeidnek jó példára van szükségük. Ők is úgy fogják kezelni családjukat, ahogyan azt tőletek látják.

Ne csinálj nagy ügyet olyan dolgokból, amik nem fontosak.

Emlékezz rá, miért szerettél bele ebbe a személybe.

A jó tulajdonságokra koncentrálj. Hallottam valakitől, hogy az emberek azért hagynak el valakit, aki 80%-ával rendelkezik annak, amire szükségük van, mert a hiányzó 20%-ot másban találják meg. Nem veszik észre, hogy senkiben sincs meg minden.

Ha elhagyod a 80-at azért, hogy megtaláld a 20-at, ami társadban nincs meg, hamarosan rá fogsz jönni, hogy a másik személy 20%-ban valami más.

Jobb, ha belátod, hogy senki nem adhat meg mindent, amire szükséged van. Nem leszek csalódott és nem próbálok megváltoztatni valamit, amit nem tudok vagy arra kényszeríteni valakit, hogy olyat adjon nekem, amivel nem rendelkezik.

Igen, a fű mindig zöldebbnek látszik a másik oldalon, de gondolj arra, hogy azt is nyírni kell, csak elégedj meg azzal, amid van.

Emlékszem olyanokra, akik évekig küzdöttek valaki elismeréséért. A kedvükben jártak, feláldozták saját egyéniségüket, saját céljaikat, hogy benyomást keltsenek a főnökben vagy megnyerjék ügyfelüket. Az a gond, hogy ez az illető sosem fogja elismerni őket. Ha győzelemben akarunk élni, el kell fogadni a tényt, hogy nem fog mindenki egyetérteni velünk.

Láttam egy érdekes statisztikát. Az állt benne, hogy akikkel találkozol, a 25%-a nem kedvel téged és nem is fog.

25%-a nem kedvel, de meggyőzhető az ellenkezőjéről.

25% kedvel téged, de meggyőzhető az ellenkezőjéről.

25% kedvel téged és akármi történik, melletted marad.

Az élet sokkal szabadabbá válik, ha észrevesszük, hogy ha ez a személy nem kedvel engem, nem akar a barátom lenni, nem nagy ügy, nem leszek csalódott, nem fogom az elkövetkező 2 évet azzal tölteni, hogy elkeseredetten próbálom megnyerni. Elkönyvelem, hogy abba a 25%-ba tartozik, akik sosem fognak kedvelni engem.

Dicsérhetném őket óránként, küldhetnek nekik naponta virágot, de ezek az emberek sosem fognak megkedvelni. Itt a kulcs.

Ne vesztegesd értékes idődet és energiádat arra, hogy kedvükben jársz, próbálod megváltoztatni véleményüket, próbálod meggyőzni őket, hogy fontos vagy. Ezek tévutak.

Nincs szükséged az ő jóváhagyásukhoz ahhoz, hogy az legyél, akinek Isten teremtett.

Ha elengeded őket és nem szállsz olyan harcba, aminek nincs jelentősége, akkor Isten olyan embereket küld, akik nemcsak elfogadnak, elismernek, hanem ünnepelni fognak téged. Akik ünneplik tehetséged, személyiséged, tetteidet. Nem kell mindig bizonyítanod, tojásokon járnod, reménykedve, hogy elég jó vagy.

Csak nyugodj meg és légy az, akinek Isten teremtett és azt fogják gondolni, te vagy a legnagyszerűbb a világon.

Mint gyerekkoromban. Nagymamám szemében nem tudtam rosszat tenni. Valaki megette a csokis kekszeket vacsora előtt. Ki volt az? Nem az én drága Joelem. Talán valamelyik nővére a 3 közül, de tudom, hogy Joel sosem tenne ilyet. A nővéreim olyan dühösek voltak. Azt mondták, nagymama azt hiszi, hogy Joel egy szent.

Isten ilyen embereket akar hozni neked, akik a legjobbat hiszik, akik ünnepelnek. Fontos dolog.

Ne fecséreld többé idődet olyanok megnyerésére, akiket sosem fogsz megnyerni. Ne akard, hogy valaki szeressen, aki sosem fog szeretni, ne akard kikényszeríteni, hogy a barátaid legyenek, ha sosem lesznek a barátaid.

Ha folyamatosan kedvükben akarsz járni és fontosságodat bizonygatod, ez egy olyan harc, amit nem érdemes megvívni. Legyen olyan a hozzá állasod, hogy tudom, hogy valami nagyszerűt tudok nyújtani, nagyszerű a személyiségem és nem fogok egész életemben azért küzdeni, hogy mások szeressenek, hogy meggyőzzek másokat arról, hogy elég jó vagyok. Elengedem őket és bízom Istenben, hogy jelentős kapcsolatokat hoz nekem, olyan embereket, akik ünnepelnek engem.

Évekkel ezelőtt volt egy házaspár, akiknek a barátja szerettem volna lenni, de ők nem voltak barátságosak velem. Sosem szólítottak Joel-nek. Köszöntek ugyan, de valamiért nem fogadtak el. Ezt nem értettem. Minden áron meg akartam nyerni őket.

Bemutattam őket egy barátomnak és általa egy új üzletbe tudtak kezdeni. Gondolod, elégedettek voltak?

De legalább barátságosak lettek volna, de még mindig semmi.

Egyszer áttelepültek egy másik városba.

Találtam valakit, aki segített nekik a költözésben és ajándékot is adtam nekik az új otthonukba. Néhány év múlva hallottam, hogy viszonzásként még rosszakat is mondtak rólam. Állítólag nem tettem eleget értük, nem bántam velük jól. Pedig a világon senkiért sem tettem többet akkor, mint ezért a párért.

Most jöttem rá, hogy ők abba a 25%-ba tartoznak, akik sosem fognak kedvelni. Bárcsak akkor tudtam volna, amit most tudok! Mert nem kell mások kedvében járnod, nem kell kényszerítened őket, hogy kedveljenek. Nem akarnak a barátaid lenni? Állj úgy hozzá: Ez nektek rossz. Nem tudjátok, mit szalasztotok el.

Ha felhagyok ezekkel a harcokkal, akkor kezdi Isten azokat hozni életembe, akik ünnepelnek engem.

Nem sokkal ezután megismertem Victoriát. (Bár nem kapcsolja le a lámpákat, de még mindig együtt vagyunk.) Ő ünnepel engem, én ünneplem őt.

Az egyik oka, ha valaki nem fogad el bennünket az, hogy bizonytalan. Sosem dicsérnek, nem engednek be a csoportjukba, mert megfélemlítve érzik magukat, megijednek tőled. Úgy próbálják kifejezni bizonytalanságukat, hogy megpróbálnak lenyomni téged, hogy ez által ők nagyobbnak látsszanak. Lekicsinyítenek, hogy kiegyenlítsenek.

Az ilyen embereket sosem fogod megváltoztatni.

Az ilyen csatát nem érdemes megvívni.

Ha elengeded őket, Isten olyan embereket fog életedbe hozni, akik értékeket adnak, és nem elvesznek. Olyanokat, akik ünneplik azt, aki vagy és örülnek a sikerednek.

Ne vesztegessük időnket olyan harcokra, amiket nem lehet megnyerni. Vannak olyanok, akiknek mindegy mit mondasz vagy teszel, sosem változtatják meg véleményüket. Csak veszekedést akarnak, csak harcolni akarnak. Ha nem veled veszekednek, akkor mással fognak.

A legjobb mód, hogy megválaszold kritikusaidat, nem a szavak, hanem a tettek.

A legjobb mód, hogy válaszolj nekik az, ha láttatod velük jó sorod gyümölcsét.

Egy riporter megkérdezte Bill Cosby-t, hogy mi a siker titka. Azt válaszolta, nem ismerem a siker titkát, de tudom, hogy mi a titka a bukásnak. Az pedig az, ha megpróbálsz, mindenkinek a kedvére tenni.

El kell fogadnod, hogy nem fog mindenki kedvelni, nem fog mindenki megérteni. De ez rendben van. Csak fusd a futamod, légy a legjobb, aki csak lenni tudsz és Isten törődni fog a kritikusokkal.

Arra gondolok, amikor Nehemiah újjáépítette Jeruzsálem falait. 2 ember állt a hegy lábánál, Sanballat és Tobias. Ők voltak a leghevesebb bírálói. Egész idő alatt kiabáltak neki: Nehemiah, gyere le és küzdj meg velünk. Soha nem fogod befejezni azt a falat, kevés vagy hozzá. Szeretem azt a tényt, hogy Nehemiah koncentrált volt. Azok nagy zajt csaptak, ijesztgették, hívogatták, de ő felismerte, hogy nincs értelme küzdeni velük. Az nem vezetne semmire. Tudta, hogy ez csak egy tévút volt.

Ha Isten elültet egy álmot szívedben, mindig lesznek Samballatok és Tobiasok, akik megpróbálnak olyan csatába vinni, ami nem lényeges.

Nagy beszédet mondanak, a hátad mögött suttognak, de elég fegyelmezettnek kell lenned ahhoz, hogy felismerd, ha olyan csata, amit érdemes megvívni.

Dávidhoz hasonlóan vedd észre, hogy Iliab csak egy tévút volt. Nehemiah is észrevette, hogy ez a 2 ember is az volt. Értékelned kell a szituációt és csak olyan csatába szállj be, ami valamit hoz neked. Biztos vagyok benne, hogy Nehemiah le tudott volna jönni a falról és meg tudta volna állítani a 2 férfit. De Nehemiah megértette az elvet, hogy nem vesztegeti idejét és energiáját olyan harcok megvívására, amik nem igazán számítanak.

Egyszer az Ótestamentumban egy idős próféta ment az utcán és egy fiatalember elkezdett viccelődni vele. Szólogatta és még köveket is dobált. Követte mindenhová. Végül a férfi, aki a prófétával volt, megkérdezte: Akarod, hogy megállítsuk?

Szeretem, ahogy a próféta válaszolt. Azt mondta: Nem. Hadd beszéljen csak. Talán meghallja őt Isten és engem áld meg miatta.

Legyen nekünk is ilyen a hozzá állasunk.

Ha valaki beszél rólunk, ne legyünk csalódottak, sebzettek, hanem higgyük, hogy Isten meghallja őket és megáld bennünket miatta. Ez levesz rólunk minden feszültséget.

Nem kell visszafizetnünk.

Nem kell olyan harcba beszállnunk, ami lényegtelen. Tudjuk, hogy Isten a védelmezőnk és ő meg fog áldani bennünket azért, amit ők mondanak. Ez azt jelenti, hogy ha valaki rossz színben akar feltüntetni, pletykál rólad, hazugságokat terjeszt, akkor valójában szívességet tesz neked.

Amivel ártani akarnak, azt Isten előléptetésedre fogja felhasználni.

Én tudom, hogy ez igaz, mert mi sosem próbáltuk megválaszolni kritikusainkat.

Minél többet beszélnek, annál előbbre léptet bennünket Isten, annál magasabbra jutunk.

Ha el akarod érni életed céljait, álmait, mindig lesznek kritikusok és irigyek. De értsd meg, nincs időd lejönni arról a falról. Nincs időd vitatkozni.

Neked be kell teljesíteni a sorsod.

Neked megbízást kell végrehajtanod.

Tanuld meg figyelmen kívül hagyni a Samballatokat és Tobiasokat.

Ha Nehemiához hasonlóan befejezed a falat, tetteid fogják megválaszolni a kritikákat.

Ha csak egy kicsit jobban összpontosítasz, és nem szállsz be lényegtelen harcokba, meg fogod látni, hogy Isten utadba fogja hozni a Góliátokat.

Más szavakkal olyan csatákat hoz, melyek nagyobb lehetőségeket hoznak. Ha a dolgok nem a javadat szolgálják és csalódott vagy, tedd fel a kérdést:

Ez egy olyan csata, amit érdemes megvívni?

Ez köztem és végzetem között van, vagy csak egy tévút, ami időmet és energiámat fecsérli?

Érdemes beszállni ebbe a konfliktusba?

Emlékezz. Nem kell csatákat megvívnunk azért, hogy bizonyítsuk, kik vagyunk. Vagy megnyerni kritikusainkat, vagy valaki kedvében járni azért, hogy megszeressen. Ez mind tévút.

Csak összpontosíts fő céljaidra, melyeket Isten szívedbe ültetett.

Tanulj meg nem nagy ügyet csinálni abból, ami nem nagy ügy. Engedd el a béke kedvéért.

Ha fegyelmezetten csak a fontos harcokat vívod meg, akkor meglátod, Isten ámulatos dolgokat fog tenni.

Dávidhoz hasonlóan le fogod győzni az óriásokat.

Nehemiához hasonlóan felépíted falaidat.

Ez azt jelenti, hogy megvalósítod céljaidat, legyőzöd az akadályokat és meglátod, minden álmod, minden vágyad, melyet Isten szívedbe ültetett, meg fog valósulni.ÁMEN

-Joel Osteen-