Ha más nem, önmagában az, hogy élünk. Élünk és szerethetünk.

Hogy mosolyoghatunk.

Hogy lehet egy szép történetünk.

Hogy lehet múltunk, lehet jövőnk.

Hogy egymás szemébe nézhetünk. Hogy adhatunk. Mindent.

Akár az egész világot.

Hiszen az emberben ott van az egész világ. Benned is. Ha magadat adod - az egész világot adod. Csak ki kell választanod azt, amit ma adni akarsz. A világot.

Csomagold be szeretettel, és helyezd el az ajtó elé. És várj. Ajándékod, ha szeretettel adtad, célba ér. És ajándékodnak bármikor örül, aki kapja.

Mert mindig van alkalom az ajándékra. 

Csitáry-Hock Tamás

Felkelsz, rohansz, lefekszel. Égeted életed gyertyáját. De vajon van értelme? Ad-e fényt, vagy csak pusztul, fogy? Nem lehet mindig így élni: csak menni, menni, semmivel nem törődni, semmire nem gondolni, elnyomni az érzést, a hiány érzését.

Nem, nem lehet így leélni egy életet. Vagy csak lelkileg megnyomorodva. De az nem élet. Az csak lét. Akkor élsz, ha meg tudsz állni, és a lélekre figyelsz. De csak akkor tudod ezt megtenni, ha a lelked rendben van. Ha minden, és mindenki a helyén van, senki és semmi nem hiányzik belőle. Igen, a dolgokat helyükre kell tenni. Az embereket, az érzéseket, mindent a maga helyére. És akkor nem lesz hiány. Nem lesz hiány, aminek pótlására millió megoldást próbálsz kitalálni. De a hiány makacs jelenség, mindig hiány marad. Mert a mozaikkép hiányzó darabkáját csak azzal az eggyel lehet pótolni, ami pontosan odaillik. Felesleges időtöltés, és energiapazarlás minden más próbálkozás. És soha nem jutsz a végére.

Csak ha egyszer szembenézel magaddal, ha elismered, hogy más megoldás nincs, mint a hiányzó darabot a helyére tenni.

Csak egy elhatározás, csak egy mozdulat. És akkor kezdődik az életed. 

 Van ilyen élet. 

Csitáry-Hock Tamás

 Nem látjuk, mégis tudjuk, hogy van. Minden lélegzetünk bizonyítja létezését. Életünk bizonyítja létezését. Hogy magunkba szívhatjuk, más élőlényeknek köszönhetjük.

Nélkülük nem lenne levegőnk.

De nem csak a testnek kell a levegő. Kell a léleknek is. Egy másfajta levegő. Amit szintén nem láthatunk, de tudjuk, hogy van.

Lelkünk élete bizonyítja létezését.

Ha nincs, lelkünk sem élhet.

A lélek levegője a szeretet. Nem látjuk, mégis érezzük. Lelkünk magába szívja, és él. És ahogy testünk levegőjét más élőlényeknek köszönhetjük, úgy lelkünk levegőjét is.

Annak köszönhetjük, aki szeret.

Aki igaz szívéből szeret.

Még akkor is, ha ugyanúgy nem látjuk, mint a  levegőt. De tudjuk, hogy van. Lelkünk élete bizonyítja. 

Van ilyen levegő.  

Csitáry-Hock Tamás

Van az ajándék

A legszebb díszdoboz a szíved, benne az ajándék a szeretet, amit az éjszaka csendjében szépen leteszel a küszöbre. Annak a küszöbére, akinek szánod. És vársz.

És reménykedsz.

Reménykedsz, hogy kinyílik az ajtó, egy gyengéd kéz felemeli, kibontja, és magához öleli. Mert titokban erre vágyott. Mert megkapta a legszebb ajándékot, amiről valaha álmodott.

A te szívedet, benne a te szereteteddel. És ha ez megtörténik, mindketten ajándékot kaptok. Egymást.

Létezik ilyen ajándék.

Egy különleges Ajándék. Különleges, mert csak egyetlen létezik belőle, így csak egy valakinek adhatod. Különleges, mert nincs formája, nincs színe, nincs súlya. Megfoghatatlan, láthatatlan.

Ez az Ajándék csak érezhető. De csak az az egy érezheti. Ez az Ajándék egészen kicsi.

Elfér egy szívdobbanásban. Mégis, a legnagyobb.

Mert csak egy szívdobbanásban férhet el. Éppen abban a szívdobbanásban.

A legszebb Ajándék.   

Csitáry-Hock Tamás