Szeretettel köszöntelek keresztény közösségünk honlapján!
http://erdelyikeresztyenek.network.hu Csatlakozz te is a közösségünkhöz és máris hozzáférhetsz és hozzászólhatsz a tartalmakhoz, beszélgethetsz a többiekkel, feltölthetsz, fórumozhatsz, blogolhatsz, stb.
Ezt találod a közösségünkben:
Üdvözlettel,
Erdélyi keresztények-HATÁROK NÉLKÜL vezetője
Amennyiben már tag vagy a Networkön, lépj be itt:
Szeretettel köszöntelek keresztény közösségünk honlapján!
http://erdelyikeresztyenek.network.hu Csatlakozz te is a közösségünkhöz és máris hozzáférhetsz és hozzászólhatsz a tartalmakhoz, beszélgethetsz a többiekkel, feltölthetsz, fórumozhatsz, blogolhatsz, stb.
Ezt találod a közösségünkben:
Üdvözlettel,
Erdélyi keresztények-HATÁROK NÉLKÜL vezetője
Amennyiben már tag vagy a Networkön, lépj be itt:
Szeretettel köszöntelek keresztény közösségünk honlapján!
http://erdelyikeresztyenek.network.hu Csatlakozz te is a közösségünkhöz és máris hozzáférhetsz és hozzászólhatsz a tartalmakhoz, beszélgethetsz a többiekkel, feltölthetsz, fórumozhatsz, blogolhatsz, stb.
Ezt találod a közösségünkben:
Üdvözlettel,
Erdélyi keresztények-HATÁROK NÉLKÜL vezetője
Amennyiben már tag vagy a Networkön, lépj be itt:
Szeretettel köszöntelek keresztény közösségünk honlapján!
http://erdelyikeresztyenek.network.hu Csatlakozz te is a közösségünkhöz és máris hozzáférhetsz és hozzászólhatsz a tartalmakhoz, beszélgethetsz a többiekkel, feltölthetsz, fórumozhatsz, blogolhatsz, stb.
Ezt találod a közösségünkben:
Üdvözlettel,
Erdélyi keresztények-HATÁROK NÉLKÜL vezetője
Amennyiben már tag vagy a Networkön, lépj be itt:
Kis türelmet...
Bejelentkezés
Élt egyszer egy öreg bölcs, akinek nem volt semmije, mégis boldog volt, úgy hívták, hogy Diogenész.
Hordóban lakott, s minden vagyona a köpenye volt, amely öltözékül szolgált nappal, éjszaka pedig a takarója volt. Diogenészt meghívta egyszer a házába egy dúsgazdag ember, akinek mindene volt. Volt háza és kertje.
A kertben oszlopcsarnoka, az oszlopcsarnokban száztizenhat szobra. Aranytálban hoztak fürge szolgák kézmosóvizet a vendégnek, ezüstkupába töltötték neki az italt, s bíborszőnyeget terítettek a pázsiton a talpa alá, hogy meztelen lábát a nedves füvön be ne sározza. Diogenész csak bámult és nézett.
Végignézte a lakószobákban felhalmozott kincseket, a kertben elhelyezett műremekeket, aztán összecsapta a tenyerét, és felkiáltott:
„Hihetetlen, hogy én mi minden nélkül tudok élni!”
|
|
E-mail: ugyfelszolgalat@network.hu
Kommentáld!