Öreg bölcs üldögélt a Korinthusba vezető út szélén. A városba igyekvő idegen rövid pihenőt tartva beszédbe elegyedett vele:
- Milyenek itt az emberek? - tudakolódta.
- Hová valósi vagy? - kérdezett vissza az öreg bölcs.
- Athéni vagyok.
- És felétek milyen nép lakik? - kérdezett tovább az öreg.
- Hát tudod, rettenetes társaság! Mind csaló, lézengő, lusta, és önző. Ezért is jöttem el onnan.
-
Nincs szerencséd! Korinthusban sem jobb a helyzet. Itt is csupa
csalóval és lézengővel, lusta és önző emberrel fogsz találkozni. -
mondta azöreg,. A vándor búsan folytatta útját.
Nem sokkal később újabb idegen állt
meg az öreg bölcs előtt. Őt is az érdekelte, hogy milyen emberek laknak
Korintusban. A véletlen úgy hozta, hogy ő is Athénből jött. Neki is
feltette az öreg bölcs a kérdést, hogy ott milyenek az emberek.
- Nagyszerű emberek élnek ott! Barátságosak, segítőkészekés nagyon becsületesek! - válaszolta nem kis büszkeséggel az utas.
- Nagy szerencséd van! Korintusban is ugyanilyen nagyszerű emberekre találsz majd! - mondta az öreg bölcs.
A vándor vidáman fütyörészve
folytatta útját a város felé. A két beszélgetést végighallgatta egy
fiatalember, aki gyakran időzött az öreg bölcs társaságában.
Felháborodottan jegyezte meg:
- Nagyot csalódtam benned! Sose hittem volna, hogy te is ennyire kétszinű vagy!
Az öreg bölcs mosolyogva csillapitotta:
- Tévedsz, fiatal barátom. Tudod, a
világ a szívünkben tükröződik. Akinek a szíve gyanúval van tele, az
mindenhol csalókkal fog találkozni. De akinek a szívét jóindulat tölti
el, az a világon mindenhol barátságos emberekre talál.
Kommentáld!