Világosságom és segítségem az ÚR, kitől félnék? Életemnek ereje az ÚR, kitől rettegnék? 

2 Ha rám támadnak is a gonoszok, szorongató ellenségeim, hogy marcangoljanak engem, majd megbotlanak, és elesnek. 

3 Ha egy egész tábor jön is ellenem, nem fél a szívem. Ha háború tör is rám, én akkor is bizakodom. 

4 Egy dolgot kérek az ÚRtól, azért esedezem: hogy az ÚR házában lakhassam egész életemben; láthassam, milyen jóságos az ÚR, és gyönyörködhessem templomában. 

5 Megóv engem sátrában a veszedelem napján. Elrejt sátra mélyén, magas kősziklára helyez engem. 

6 Így hát fölemelt fővel állok ellenségeim között, ezért örvendezve mutatok be áldozatot az ÚR sátrában, és éneket zengek az ÚRnak. 

7 Halld meg, URam, hívó hangomat! Könyörülj rajtam, hallgass meg! 

8 Ha ezt mondod: Járuljatok színem elé! - szívem így válaszol: Színed elé járulok, URam! 

9 Ne rejtsd el előlem orcádat, ne utasítsd el haragosan szolgádat! Te vagy az én segítségem, ne vess el, ne hagyj el, szabadító Istenem! 

10 Ha apám, anyám elhagyna is, az ÚR magához fogad engem. 

11 URam, taníts meg utadra, vezess a helyes ösvényen, mert ellenségeim vannak! 

12 Ne dobj oda ellenségeim indulatának, mert hamis tanúk támadtak rám, bosszút lihegnek. 

13 De én hiszem, hogy még meglátom az ÚR jóságát az élők földjén. 

14 Reménykedj az ÚRban, légy erős és bátor szívű, reménykedj az ÚRban!

Zsolt 27

MIÉRT FÉLNÉNK?

Bizony, mondom nektek, ha meg nem tértek, és olyanok nem lesztek, mint a kisgyermekek, nem mentek be a mennyek országába. (Mt 18,3)

Amikor a kisfiam négyéves volt, nagyon szerettem vele játszani egy kis játékot. A térdemre ült, velem szemben. Miközben erősen fogtam a kezeit, a térdeimmel mozgatva óvatosan meghintáztattam. Azután a kezeit tovább is tartva felálltam, és még mindig a térdeimen tartva kissé fölé hajoltam, ezáltal fejjel lefelé fordítva őt. 

Azt gondoltam, félni fog, de meglepetésemre csak mosolygott. Kissé mélyebbre hajolva azt mondtam neki: "Azt hiszem, le fogsz pottyanni!" De ő csak tovább nevetett. 

Amikor kifejeztem meglepetésemet, hogy nem fél, ezt válaszolta nyugodtan:

"Tudom, hogy nem hagysz leesni." 

Micsoda bizalom! Teljesen biztos volt abban, hogy szeretem, és erősen fogom a kezét.

Hát akkor miért is félne? 

Soha nem felejtem el ezeket a szavakat. Jézus okkal beszélt a gyermekekről.

Mi felnőttek gyakran félünk olyan helyzetektől, melyek legyűrhetnek minket. De ha szilárdan kapaszkodunk Isten kezébe, tudva, hogy ő szeret minket, nincs okunk a félelemre.

Imádság: Drága Istenünk, köszönjük szeretetedet. Add azt a bizalmat, hogy bármilyen körülményben vagyunk is, nem hagysz minket elesni. Ámen.

Isten szorosan tart akkor is, ha életünk a "feje tetejére áll". 

Elena La Puente (Buenos Aires, Argentína)

IMÁDKOZZUNK AZOKÉRT, AKIK FÉLELEMBEN ÉLNEK!