„A gond könnyeket fakaszt lelkemből, szavaddal emelj föl engem.” Zsolt 119,28

Hallottam, ahogy a fiam bakancsa koppan az ablak alatt. Összeszorult a szívem. Igazam volt, mikor figyelmeztettem a férjemet: „Figyeld meg, ő is el fog szökni.”

Katasztrofális volt az a délután, egyik baj követte a másikat. Kamasz fiam bajba került. Épp erről beszélgettünk vele, mikor megszólalt a telefon. A férjem első felesége telefonált, hogy elmondja, közös lányuk megszökött otthonról. Néztem férjem meggyötört arcát, ahogy belekérdezett a részletekbe.

Ugyanakkor a fiam figyelő tekintetét és benne az aha-csillanást is észrevettem. Szinte hallottam a gondolatait: „Ez az! Én is elszököm!” Felküldtük a szobájába, amíg a pillanatnyilag sürgetőbb gondot, mostohalányom problémáját megbeszéljük.

Biztos, hogy ő is elment. Vágtattak a gondolataim. Menjek utána? Vagy hagyjam, s később megkeressük? Testileg-lelkileg kimerültnek éreztem magam.

Férjemmel együtt gyötrődtük, szenvedtük, küzdöttük végig a családi drámákat, traumákat. Aznap este utolért a kétségbeesés. Hogy juthattunk idáig? Mi igyekeztünk jó szülők lenni. Három kamasszal az élet krízisek végtelen sorának látszott.

Végül minden elrendeződött. Mostohalányom visszament az anyjához. Megtaláltuk a fiúnkat, a férjemnek sikerült őt hazacsalogatnia. Mindenki ágyba bújt, és két szülő kétségbeesetten imádkozott a szebb holnapért.

Mindez évekkel ezelőtt történt. A gyermekek felnőttek. Az idő begyógyította a sebeket. Isten hűségesnek bizonyult a hozzá forduló elkeseredett szülőkhöz.

Ő érzi a fájdalmainkat. Látja a könnyeinket. Biztosítja a bátorságot, ami a kitartáshoz kell.

Mai igénk elismeri, hogy néha nagyon fáj, de rámutat, honnan nyerhetünk erőt: Isten szavából. Ha te is kétségbeestél, keresd Isten vigasztalását, bölcsességét, erejét, olvasd az Igét és imádkozz minden nap. Ez tartott fenn minket is a férjemmel sok-sok megpróbáltatásban, könnyhullatásban.

Isten az erőnk forrása, amikor kimerülünk a bánatban, amikor ötleteink végére érünk az élethosszig tartó szülőlétben.

Uram, köszönöm Neked a gyermekeimet. Köszönöm, hogy kijelöltél rá, hogy anyjuk legyek. De néha az anyaság annyira nehéz! Hozzád fordulok iránymutatásért, erőért. Amikor kétségbeesem, juttasd eszembe a szülőlét örömeit. Segíts, hogy kiegyensúlyozott szemléletem legyen. Mindig vezess bátorító igeszakaszokhoz, mikor gyermekeimért imádkozom. Ámen.

-Susanne Scheppmann-