Úgyhogy mi mostantól fogva senkit nem ismerünk test szerint: ha ismertük is Krisztust test szerint, most már őt sem így ismerjük.
Ezért ha valaki Krisztusban van, új teremtés az: a régi elmúlt, és íme: új jött létre. indez pedig Istentől van, aki megbékéltetett minket önmagával Krisztus által, és nekünk adta a békéltetés szolgálatát. Isten ugyanis Krisztusban megbékéltette a világot önmagával, úgyhogy nem tulajdonította nekik vétkeiket, és reánk bízta a békéltetés igéjét. Tehát Krisztusért járva követségben, mintha Isten kérne általunk: Krisztusért kérünk, béküljetek meg az Istennel! Mert azt, aki nem ismert bűnt, bűnné tette értünk, hogy mi Isten igazsága legyünk őbenne.
2Kor 5,16-21.
MINDEN ÚJJÁ LESZ
Jézus Krisztus tegnap, ma és mindörökké ugyanaz. (Zsid 13,8)
Ismét itt a böjt. Ahol én élek, a föld északi féltekéjén, a böjttel együtt a tavasz is megérkezik minden évben - ugyanaz az évszak, ugyanazok a történetek. Ismerjük őket, tudjuk, hogyan végződnek. Hogyan újulhatunk meg a sok ismétlődés között?
Egy nosztalgiás pillanatomban átfutottam néhány régi naplómat, és elidőztem a korábbi böjti időszakban írottakon. Azokról az oldalakról egy hihető gondolat fogott meg: Már nem ugyanaz vagyok, mint voltam. A történet nem változik, de mi igen. Ahogyan a múlt év naplójegyzeteiben kiöntöttem a szívemet, nem is hasonlítható ahhoz, amit ebben az évben papírra vetek.
A végbemenő átalakulást csak a háttérben állandóan váltakozó évszakok miatt láthattam. Tulajdonképpen, én vagyok az az új, amit a történetekhez hozzáadhatok. Közelebb kerültem Istenhez, bizonyára Isten terve szerint. Mi lehetne nagyobb ígéret a jövőm számára? És az örökkévalóság számára?
Imádság: Mindenható Istenünk, köszönjük az évszakokat, és az ígéretet, hogy te ma, holnap és örökké ugyanaz vagy. Ezzel a bizonyossággal formálj minket új teremtéssé akaratod szerint. Ámen.
Istennek az életünkben írt történetei mindig újak.
Wendy Rilling LeBolt (Virginia, USA)
Kommentáld!