,,A tántorgót a te beszédeid fenntartották,és a reszkető térdeket
megerősitetted."Jób.4:4
A szavak felemelnek vagy lesüllyesztenek,épitenek vagy rombolnak,
reményt adnak vagy kétségbe kergetnek,felemelnek vagy megaláznak,
élet forrásává vagy halál forrásává válhatnak.
A szavakat nem érinthetjük meg,de azok megérinthetnek minket. Nem,
nem a szavak általában,hanem a saját szavaink.A kimondott szó lehet
áldás vagy átok.
Isten felmérhetetlen áldást adott nekünk az értelmes beszéd ajándéka
által.Kétségtelen,hogy világunkban minden élőlény használ egy bizonyos
komunikációs nyelvezetet,de a szavak szépsége az ember kizárólagos
előjoga,mely által kifejezhetjük a legközönségesebb,mind a legmagaszto-sabb és legmélyrehatóbb gondolatainkat.Egyedül az ember ismeri a költé-
szet örömét,csak az ember tudja megalkotni a szavak és a hangok össze-olvadásának és keveredésének csodája által az ének fenségességét.
Ugyanakkor csak az ember használja a szavak erejét mások megsebzé-
sére,mások boldogságának megrontására,mások érzelmeinek eltiprására.
Egyedül az ember használja a szavakat igazságtalan törvények és paran-
csok hangoztatására vagy éppen halálos itélet kimondására...
Sokszor egy ki nem mondott szó vagy épp ellenkezőleg ,egyetlen bátoritó
szó ,,életet" menthet.
Ha valóban érdekel,ha igazán szereted felebarátodat,keresd meg a meg-
felelő hangnemet és a megfelelő szavakat,hogy felemeld őt.
Gyakran felebarátaink meginognak és elesnek de nem vesszük észre,vagy
ha észrevesszük ,nem érdekel minket.
Jób szavai felemelőek voltak.Támogattak.A mi szavaink milyenek?
Áldott az ember,akinek szavai ,,fenntartják a tántorgót."
Kommentáld!