A
napokban olvastam egy történetet egy hölgyről, aki egyszer hallott
Jézus feltámadásáról, és ez olyan mélyen megérintette, hogy szinte nem
tudott másról beszélni. Minden ismerősétől, barátjától, rokonától
megkérdezte, hogy ismerik-e a húsvét történetét, és már mondta is, hogy
mi az a történetben, ami őt rendkívül szíven ütötte. Olyan meggyőzően és
szeretettel beszélt Jézus golgotai áldozatáról, határtalan
szeretetéről, hogy mások szíve is megnyílt, és kezdték más szemmel nézni
a világot.
A
hölgy kapott egy levelet az orvosától, hogy egy bizonyos napon jelenjen
meg a rendelőjében. A hölgy elment, és a váróteremben, mivel várnia
kellett, elkezdett beszélgetni a mellette ülőkkel a kedvenc témájáról.
Egyre többen hallgatták, volt, aki könnyes szemmel. Amikor rákerült
volna a sor, az orvos azt mondta az asszisztensének, még ne hívják be,
mert ő ott kint a betegek között egy másfajta terápiát alkalmaz. S
amikor végül behívták, az orvos szomorúan közölte vele a hírt, hogy
megtámadta a szervezetét a „KÓR”, és már nincs hosszú ideje hátra. A
hölgy egy pillanatra elgondolkozott, majd mosolyogva így szólt.
– Doktor
úr, szeretnék minél előbb befeküdni a kórházba a kezelésre, hogy a
szobatársaimnak beszélhessek Jézusról, amíg még van erre időm.
Hogyan lehet a halálos hírt félelem nélkül, mérgesség, elkeseredés nélkül fogadni?
Hogyan lehet a veszteséget elhordozni?
Hogyan lehet bántalmazást eltűrni?
Hogyan lehet békességgel a szívünkben élni?
Pál
azt üzeni ma neked, „MINDENRE van erőm a KRISZTUSBAN, aki engem
megerősít.” (Filippiekhez írt levél 4. fejezetének 13. verse)
MINDENRE!!!
KRISZTUSBAN!
Ő MEGERŐSÍT!
Kommentáld!