Vallomásaiban, Boldog Kalkuttai Teréz anya leírja, hogy közösségeikben, egy órás szentségimádással kezdik a napot. Csak ezután mennek ki az utcára, a szegények közé. Az oltáriszentség előtt töltött idő segíti őket abban, hogy a nyomorgókban magát Jézust lássák. A nővérek, a kápolnából Jézus küldetésével mennek a szegények közé. De a nyomorultakban ugyancsak a Jézus által hozzájuk küldöttekkel találkoznak. Rajtuk keresztül is érvényesülnek a nővérek életében az Úr szavai: aki befogadja azt, akit én küldök, engem fogad be; aki pedig engem fogad be, azt fogadja be, aki küldött engem. Milyen gyakran, még a hozzánk közel álló, számunkra kedves személyeket is nehezen tudjuk befogadni! Merjünk teret engedni vallásosságunknak.
Szolgáid vagyunk, Urunk. Nem rabszolgaként, hanem Isten fiaként akarunk szolgálni Neked és Téged embertársainkban. Nem csak az általad ígért, és az általunk remélt jutalomért végezzük szolgálatunkat, hanem azért az örömért, amit te adsz nekünk. Újítsd meg lelkünket, Urunk, hogy téged lássunk minden rászorulóban, aki segítségünket várja, és add, hogy hűségesek maradjunk hozzád e szolgálatban.
Kommentáld!