"Eléd adtam ma az életet és a halált, az áldást és az átkot"
A hamvazás, elhatározásokat érlel szívünkben, és ma már el kell kezdenünk ezek valóra váltását, mert a halogatás a tett halála. A bűnbánat nem cél, hanem eszköz a kiengesztelődésre. A kiengesztelődés gyümölcse pedig a tevékeny, másokat gazdagító szeretet.
Nem a világot kell megnyernünk, hanem önmagunkat. A világból a végén semmit sem fogunk birtokolni, kicsúszik a kezünkből. Igazán csak az maradandó, amit önmagunkba építünk be. Ha önmagunkat elveszítjük, akkor mink marad? Ha saját lelkünket taszítjuk romlásba, akkor mit mentünk meg az életünkből? Önmagunk építésének paradox törvénye van: ahhoz, hogy növekedjünk, hogy kiteljesedjünk, állandóan ki kell lépnünk a másik felé. Önmagunkat akkor nem veszítjük el, és akkor nem döntjük romlásba, ha a másikért élünk: Istenben a felebarátért.
A nagyböjt időt ad számunkra, hogy lelkileg felkészüljünk, felvegyük saját keresztünket, és csatlakozzunk az előttünk haladó Jézushoz. Miként számára a szenvedésen és a halálon keresztül vezetett az út a feltámadás dicsőségébe, ugyanúgy mi is a halálon át juthatunk el általa az örök életre.
Kommentáld!