Csak az van igazán meggyőződve arról, hogy irgalomra szorul, akinek már szembe kellett néznie kétségbeeséssel. Aki nem szorul irgalomra nem is keresi azt. Jobb a kétségbeesés határán rátalálni Istenre mint életünket kockáztatni egy olyan önelégültségben, amely sohasem érezte azt, hogy szüksége van megbocsátásra.
A probléma nélküli élet sokkal reménytelenebb, mint az, amely állandóan a kétségbeesés szélén jár. Csak az van igazán meggyőződve arról, hogy irgalomra szorul, akinek már szembe kellett néznie kétségbeeséssel. Aki nem szorul irgalomra nem is keresi azt. Jobb a kétségbeesés határán rátalálni Istenre mint életünket kockáztatni egy olyan önelégültségben, amely sohasem érezte azt, hogy szüksége van megbocsátásra. A probléma nélküli élet sokkal reménytelenebb, mint az, amely állandóan a kétségbeesés szélén jár.
Isten, örök szeretetében kiválasztott minket, hogy gyermekei legyünk. Mint jóságos Atya, nem csak gondoskodik rólunk, hanem, mivel ismeri az emberi természet gyöngeségeit, az őszinte bűnbánatért meg is bocsát. Isten egy édesapa gyöngéd szeretetével szeret minket. Bűneink sem tudják kioltani irántunk valószeretetét. Fürkésző tekintettel, és kitárt karral vár az atyai ház bejáratánál, sőt a bűnbánat legcsekélyebb gesztusára siet felénk, és a kegyelmek új ruhájába öltöztet. A mi Istenünk eltörli bűneinket, és mindebben örömét találja. Így szelídít mindnyájunkat a halál civilizációjából a szeretet civilizációjába.
Kommentáld!