,,Odamegyek és megnézem ezt a különös látványt: miért nem ég el a csipkebokor.”

Egy napon az egész teremtett világ tűzben fog elégni, ahogy Szent Péter apostol írja: akkor az egek nagy robajjal elmúlnak, az elemek a hőségtől elolvadnak, a föld pedig és a rajta lévő teremtmények elégnek. Ami viszont ég, de nem ég el, mint ez a csipkebokor, az megmarad az örökkévalóság számára. Isten pedig úgy alkotott minket, hogy csak abban leljük meg nyugalmunkat, ami örökkévaló.
Az egyetlen intelligens emberi magatartás Mózesé: ,,Odamegyek és megnézem”. Mit? Ami ebben az univerzumban természeténél fogva egyedül örökkévaló: a szeretet valóságát. Mi is a szeretet? Nem csupán jó érzés, szimpátia, jóakarat, még csak nem is életre szóló szövetség két személy között, hanem szintén egy személy: a Szentlélek.

Hogyan közelíthetsz hozzá? Először is: ,,Vedd le sarudat a lábadról, mert a hely, ahol állsz, szent.” Az utolsó és leronthatatlan szakrális hely az emberi világban. A gyermek, ha szeretetet kap, abban Isten szeretetét tapasztalja meg, és úgy kapaszkodik belé, hogy pillanatnyi kétsége sincs felőle, hogy ez a szeretet örökké megmarad. A felnőtt ember azonban csalódni kényszerül a szeretetben, s kicsúszik lába alól a talaj; minden lelki betegségünk, őrültségünk, talán még megátalkodott vétkezéseink is abból a kétségbeesett felismerésből származnak, hogy amiről azt hittük, örökkévaló, arról kiderült, hogy elmúlik, megszűnik. Ne hagyd becsapni magad a látszatok által! Lépj ki a racionális gondolkodás igazságról igazságra haladó logikájából. A szeretet égő csipkebokrának közelébe érve hagyj fel az okoskodással, és borulj le a misztérium előtt.

Vigyázz, mert a sátán, aki már képtelen a szeretetre, mindent megtesz, hogy elvonjon ettől a látványtól. A szeretetben vallott kudarcaidra és keserű csalódásaidra hivatkozva meg akar győzni arról, hogy egyáltalán nem érdemes vállalni a szeretet kockázatát. Pedig nincs más jövőnk, mint a szeretet. Nem az, ahol ketten egymás szemébe néznek, de nem is az, ahol mindketten egy irányba, a közös célra, feladatra tekintenek, hanem ahol Istent, a szeretet forrását szemlélik és imádják. A gyümölcs, amit életünk fáján Jézus keres, ennek a fajta szeretetnek – amely egyedül méltó a szeretet névre – a mindennapokban történő megvalósítása.