A tékozló fiú története az Isten és a bűnös ember kapcsolatát ábrázolja
A történet a fiatalabb fiú és az atya szakításával kezdődik, egyes egyedül a fiú hibájából, mert ő önálló életet akar élni. A fiú minden kapcsolatot megszakít apjával. A kettőjük szakítása mutatja meg a bűn igazi természetét: a bűn az Istennel való teljes szakítás. Ahogy a fiú bűne nem abban áll, hogy rosszat tett apjának, hanem, hogy teljesen szakított vele, úgy a bűn sem a bűnös cselekedetekből áll, hanem abból, hogy az ember gyökerében szakad el Istentől. Az atya nem tartja vissza a fiút egyetlen szóval sem, ahogy az Isten teljes mértékben tiszteletben tartja szabad akaratunkat a bűn Istentől való elfordulásában is.

Ha elfordulunk Isten szeretetétől a bűnben, utána nem fordulhatunk csak úgy vissza hozzá azt mondva: Bocs’ Isten, mától kezdve jó fiú leszek. Egyáltalán nem természetes, hogy Isten csak úgy megbocsát, egyáltalán nem természetes, hogy a gyóntatószékben két perc alatt el van intézve minden. 

Az atya talán minden nap hosszú percekig kinn állt a kapuban a látóhatárt kémlelve, hogy mikor jön haza a fia. Mikor meglátja eléje szalad, megöleli, megcsókolja, azt a csont és bőr kiéhezett, koszos, disznószagú fiút. Így bocsát meg nekünk Isten. Így vár haza minden nap a bűn útjáról, szalad elénk és megölel megcsókol, bármily büdösek, koszosak, bűnösek vagyunk is. Akarod, hogy Isten téged is megöleljen, megcsókoljon? Egyedül rajtad áll, hogy hazatérsz-e. Ha nem térsz haza Isten fájó szívvel tovább kémleli a látóhatárt, mindhiába.

JÉZUS SZÍVE
.
A hitoktató az órán a tékozló fiúról beszélt. Észrevette, hogy többen nem figyelnek rá, máshol jár az eszük. Elejét akarta venni egy általános figyelmetlenségnek. Kérte növendékeit, írják le röviden a történetet.
Az egyik összefoglalóban ezt olvassuk: „Egy embernek két fia volt. A fiatalabbik nem szeretett otthon lenni. Egy szép napon elment hazulról és minden pénzt magával vitt. A pénzt gyorsan elverte, annyira, hogy még ennivalója sem volt. Apja már meglátta a távolban. Vett egy nagy husángot a kezébe és eléje sietett. Útközben találkozott a másik fiával, a jobbikkal, aki megkérdezte, hová megy. Kielégítő választ kapott: »Hazajött az a csavargó testvéred, megyek eléje, és jól elnáspágolom.« »Apám, akarod, hogy segítsek a verésben?« »Miért ne« – válaszolta az apja.
Ketten verték a fiút, amíg csupa seb nem lett. A végén az apa megparancsolta az egyik szolgának, hogy vágja le a legkövérebb bárányt, mert az esetet meg kell ünnepelni, és már beleunt csavargó fia verésébe.”

Isten logikáját nagyon nehéz megérteni.