HALK HANGON SZÓLT AZ ISTEN
Valamit elárulhatok neked – mondta az Úr szó nélkül a lelkemben olyan hangon, hogy meg nem hallani lehetetlen volt, – valamit elárulhatok neked: nem engedlek téged más utakon élni, csak azon, amelyet megrajzoltam neked.
Hogy jobban értsd – folytatta az Úr hangtalanul, de meg nem hallani lehetetlen volt –, hogy jobban értsd: nem engedem, hogy megigézzenek hazug istenek.
Ha nem vagyok elég szép neked – folytatta az Úr hangtalanul, de meg nem hallani lehetetlen volt –, ha nem vagyok elég szép neked, be kell érned a várakozással és a várakozásban megmutatkozom neked.
Ha nem vagyok elég érdekes – folytatta az Úr és lehetetlen volt meg nem hallani –, ha nem vagyok elég érdekes neked, hiába hajszolsz érdekességeket. Érdekes neked csak én vagyok és én érdekes lenni néha nem akarok.
Ha élmények után lohol a kedved – mondta az Úr hangtalanul, de lehetetlen volt meg nem hallani –, csak én tudok lenni élményed. És én nem mindig akarok lenni gyerekes, könnyű élményed.
Ne feledd – mondta olyan halkan az Úr, hogy tisztábban hangot hallani nem lehet –, én vagyok a te Urad és Istened.
S ti emberek felejtitek, hogy néha nektek túl eredeti vagyok. Ott vagyok, ahol nem kerestek s ahol kerestek, ott nem vagyok.
Ezeket mondta halkan nékem az Úr. Húsz éve mondja és mindig halkan mondja az Úr. És soha el nem hallgatnak ezek a pontos, világos hangok.
Kommentáld!