2019. október 2. – Szerda

Amikor már közel voltak Jézus szenvedésének és megdicsőülésének napjai, elhatározta, hogy tanítványaival Jeruzsálembe megy. Történt pedig, hogy útközben valaki így szólt hozzá: „Követlek, bárhová mégy.” Jézus így válaszolt: „A rókának van odúja, az ég madarainak fészke, de az Emberfiának nincs hová fejét lehajtania.”

Egy másikat Jézus szólított fel: „Kövess engem!” Az így válaszolt: „Uram, engedd meg, hogy előbb elmenjek és eltemessem apámat.” „Hagyd a holtakra, hadd temessék el halottaikat – mondta neki –, te pedig menj, és hirdesd az Isten országát.”

Egy harmadik ezt mondta neki: „Uram, követlek téged, de engedd meg, hogy előbb elbúcsúzzam a családomtól.” Jézus így válaszolt: „Aki kezét az eke szarvára tette, és mégis hátratekint, nem alkalmas az Isten országára.”

Lk 9,57-62

Elmélkedés:

Jézus tudatosan halad célja felé. Tudja, hogy ítélet, szenvedés és halál vár rá Jeruzsálemben, mégsem tér le útjáról, mert mindez küldetésének része. A mai evangéliumban olyan személyekről olvasunk, akik útja során találkoznak vele és csatlakoznának hozzá, felébred bennük a vágy, hogy ők is tanítványok legyenek. Lelkesedésük és buzgóságuk kétségbevonhatatlan. Vélhetően azonban nem tudják, hová vezet Jézus útja, nem értik még, mi a tanítványi élet lényege. Nem tudják még, hogy teljesen az Úrra kell bíznia az életét annak, aki követője szeretne lenni.

Az első személy így szól Jézushoz: „Követlek, bárhová mégy.” Úgy gondolnánk, hogy ilyet csak az mond, aki elszánt, mindenre felkészült, látja a veszélyeket és a nehézségeket, és felkészült ezekre. Amikor azt kapja válaszként, hogy naponta úton kell lenni és sehol nincs számukra biztos szálláshely, akkor megtorpan. Jézus figyelmeztetése rögtön lehűti őt, egyetlen pillanat alatt elszáll lelkesedése. A második személy szívesen lenne Jézus tanítványa, de nem most, majd inkább később, apjának halála után. A harmadik jelölt számára a családtól való elszakadás jelent problémát, úgy látszik még ő sem készült fel. Lukács evangélista nagyon tapintatosan hallgat a végső döntésükről, amely azt jelzi, hogy lemondtak a tanítványságról. Ha lelkesen indultak volna, akkor erről örömmel írna az evangélista. Ők megálltak, nem lettek tanítványok, Jézus pedig tovább halad.

Én vele tartok-e továbbra is?

© Horváth István Sándor

Imádság:

Jézus, feltámadásod világosság a népeknek, fény az embereknek! Hadd legyen életem is fény a sötétségben: szeressek ott, ahol gyűlölnek, megbocsássak, ahol sértegetnek, összekössek, ahol szakadás van, reményt ébresszek, ahol elkeserednek, vigasz legyek, ahol szenvednek, örömet vigyek, ahol szomorúak. Uram, add, hogy fény legyek!