„Minden gondotokat őreá vessétek, mert neki gondja van rátok.” (1Péter 5:7)
Jézus azt mondta:
„Ne aggódjatok tehát, és ne mondjátok: Mit együnk? - vagy: Mit igyunk? - vagy: Mit öltsünk magunkra? Mindezt a pogányok kérdezgetik”
(Máté 6:31-32).
Egy író ezt írta:
„Valamelyik nap éppen aggódtam valami miatt, amikor hallottam, hogy egy lelkész ezt mondja:
»az aggodalom az Istenbe vetett bizalom hiánya.
« Ekkor amiatt kezdtem el aggódni, hogy aggódom.
Majd valaki más ezt mondta:
»Ugyan, ne aggódj miatta!«
Egyszerűnek hangzik, de én olyan emberek között nőttem fel, akik a hitről beszélnek, de félelemből cselekednek.
Majd egy barátom egy új ötlettel állt elő:
»Próbáld ki az aggodalomkupont!
Ez feljogosít arra, hogy kedved szerint aggódj, de csak akkor, ha
a) az aggodalom ellát élelemmel és ruházattal;
b) ha hozzáad az életedhez ahelyett, hogy elvenne belőle;
c) ha jobbá teszi a holnapot;
d) ha nem bánod, hogy úgy viselkedsz, mint egy nem hívő!«
Aztán ezt mondta:
»Ha ez nem működik, írj egy listát mindarról, ami miatt aggódsz, tedd bele egy dobozba, és tedd fel a polcra olyan helyre, ahol nem látod.
Ha Isten nem akarja vagy nem képes elintézni, akkor bármikor odamehetsz a dobozhoz, és elkezdhetsz újra aggódni, de előtte legalább adj Neki egy esélyt! Miközben pedig a válaszára vársz, imádkozz, állj rá Igéjére, és ne adj hangot aggodalmaidnak!«”
Az egyik angol fordítás ezt így adja vissza: „Minden gondotokat [minden aggodalmatokat, mindent, ami nyugtalanít, mindent, ami foglalkoztat, egyszer s mindenkorra] őreá vessétek, mert neki gondja van rátok”
(1Péter 5:7 AMP).
Kommentáld!