Minden gondotokat őreá vessétek, mert neki gondja van rátok." (1Péter 5:7)
Jézus azt mondta: Ne aggódjatok tehát, és ne mondjátok: Mit együnk? - vagy: Mit igyunk? - vagy: Mit öltsünk magunkra? Mindezt a pogányok kérdezgetik" (Máté 6:31-32).
Egy író ezt írta: Valamelyik nap éppen aggódtam valami miatt, amikor hallottam, hogy egy lelkész ezt mondja: »az aggodalom az Istenbe vetett bizalom hiánya.« Ekkor amiatt kezdtem el aggódni, hogy aggódom. Majd valaki más ezt mondta: »Ugyan, ne aggódj miatta!« Egyszerűnek hangzik, de én olyan emberek között nőttem fel, akik a hitről beszélnek, de félelemből cselekednek.
Majd egy barátom egy új ötlettel állt elő: »Próbáld ki az aggodalomkupont! Ez feljogosít arra, hogy kedved szerint aggódj, de csak akkor, ha:
a) az aggodalom ellát élelemmel és ruházattal;
b) ha hozzáad az életedhez ahelyett, hogy elvenne belőle;
c) ha jobbá teszi a holnapot;
d) ha nem bánod, hogy úgy viselkedsz, mint egy nem hívő!«
Aztán ezt mondta: »Ha ez nem működik, írj egy listát mindarról, ami miatt aggódsz, tedd bele egy dobozba, és tedd fel a polcra olyan helyre, ahol nem látod. Ha Isten nem akarja vagy nem képes elintézni, akkor bármikor odamehetsz a dobozhoz, és elkezdhetsz újra aggódni, de előtte legalább adj Neki egy esélyt! Miközben pedig a válaszára vársz, imádkozz, állj rá Igéjére, és ne adj hangot aggodalmaidnak!«"
Az egyik angol fordítás ezt így adja vissza: Minden gondotokat [minden aggodalmatokat, mindent, ami nyugtalanít, mindent, ami foglalkoztat, egyszer s mindenkorra] őreá vessétek, mert neki gondja van rátok" (1Péter 5:7 AMP).
Kommentáld!