,,... aki abból a vízből iszik, amelyet én adok neki, soha többé meg nem szomjazik..." (János 4:14)
Mindannyian vágyunk arra, hogy szeressenek és értékeljenek azért, akik vagyunk. Amikor ez nem a mi menetrendünk szerint történik, nagy a kísértés, hogy belerohanjunk egy másik kapcsolatba, remélve, hogy ez majd mindent rendbe hoz.
Egy író így fogalmaz: ,,Nincs olyan Szőke Herceg - bármennyire is levesz a lábadról - aki el tudná érni, hogy jóban legyél önmagaddal. Vagy ha a történet eleje jól is alakul, Csipkerózsika egyszer csak arra fog ébredni, hogy a királyfi csupán egy közönséges béka".
Nem várhatod el, hogy valaki megadja neked azt, amit csak Mennyei Atyád tud biztosítani. Egyszerű halandók, bármily jó szándékúak is, a közelébe sem tudnak érni. Ha minden reményedet és álmodat egy másik emberbe veted, akkor egyenes úton vagy a csalódás felé. Ha eladod a lelkedet megkísérelve valóra váltani az elérhetetlent, ennek nagy ára van, és túlságosan nagy veszélyt rejt.
Ne engedd, hogy a megszállott vágyak a kétségbeesés útjára vigyenek, a rögeszme ereje hatalmas. Felszítja a képzelgéseket, és meggondolatlan viselkedésbe kerget. Nem fogod addig megtalálni a szerelmet, amíg nem szereted és tiszteled magad annyira, hogy ne kelljen máshol vagy másnál keresned értékességedet.
Egyszer Jézus találkozott egy asszonnyal, aki már ötször volt férjnél, és még mindig egy újabb kapcsolatot keresett. Jézus tudta, hogy a nőnek nem egy újabb férjre van szüksége, hanem Istennel való kapcsolatra. Ezért mondta neki: ,,aki abból a vízből iszik, amelyet én adok neki, soha többé meg nem szomjazik" (János 4:14). Jézus túllátott az asszony bűnein, és meglátta valódi szükségét: helyreállította az önértékelését. A lényeg: lelked szomját csak az a víz tudja oltani, amit Jézus kínál.
Kapcsolódó hírek:
ÜDVÖZÍTŐ HIT
A GÁTAK AZ ELMÉDBEN VANNAK
ISTEN VEZETÉSE
A BÖLCSESSÉG FORRÁSA