„Ne vess el orcád elől, szent lelkedet ne vedd el tőlem!”
(Zsoltárok könyve 51:13)
„Nem
a pénz számít. Mi a bizalmat többre tartjuk.” Sokféle helyzetben
elhangozhat egy ilyen mondat. Legyen szó üzleti életről, baráti,
családi, vagy hittestvéri kapcsolatokról – időnként lehetnek problémák.
Kerülhetünk olyan helyzetbe, hogy egyik legdrágább kincsünk kerül
veszélybe.
Az a bizalmi tőke, amit ha egyszer eljátszunk, nagyon nehéz
újra visszaszerezni.
Dávid épp most játszotta el ezt a
bizalmi tőkéjét Istene előtt. Nátán szembesíti bűnével, amit nem lehet
és nem is érdemes tagadni. Isten sem a magyarázatra kíváncsi. Jól ismeri
Dávid értékeit, képességeit, és gyenge pontjait is. Tudja, hogy még az
is elbukhat, aki áll, mert a bűn magva mindenkiben ott rejtőzik. Dávid
könyörgésében részletes beismerő vallomást tesz, és Isten kegyelmét,
megtisztítását kéri.
De még ennél is többet. Többnyire nem ezt a
mondatot szoktuk idézni az 51. zsoltárból, mégis a bűnbánó ember belső
küzdelmének a lényegét ragadja meg. Mert a bűnbánat lényege, hogy
rádöbbenjünk a bűn Istentől eltaszító hatására. Dávid szeretne
megtisztulni, új lehetőséget kapni, de nem csak azért, hogy valahogy jól
jöjjön ki a történetből, hanem mert fél, hogy bűne végleg elszakítja
Istentől.
Ha Isten valakit elküld színe elől, ha feladja a Lélek
megmentésért való fáradozását, az ember élete menthetetlen. Amíg Isten
jelenlétébe fogad, van reménységünk, addig még van kegyelem. Emlékeznünk
kell arra, hogy Isten bizalmát is el lehet játszani. Felfoghatatlan a
kegyelme és hosszútűrése, de mindannyiunk érdeke, hogy a bűnt komolyan
vegye.
Urunk nem küld minden egyes „bűntettünk” után prófétákat,
hogy figyelmeztessen és megtérésre vezessen. Prófétai, igei üzenete
mégis naponta hallható lehet a Lélek által, aki még hatékonyabban győz
meg bűneinkről, mint bármelyik ember. A töredelmes és megtört szívet
pedig nem veti meg Isten!
Kommentáld!