„Őrizkedj azért, és vigyázz nagyon magadra, hogy meg ne feledkezz azokról, amiket saját szemeddel láttál; ne vesszenek el emlékezetedből egész életedben! Ismertesd meg azokat fiaiddal és unokáiddal is.”

Mózes ötödik könyve 4:9

Ma nem kell görcsösen felejtened. Nem kell akarnod a "nem emlékszem"-et. Nem kell letagadni és meg nem történté tenni azt, ami nagyon is valós volt. Ma reggel nem kell küzdened az emlékeid ellen. Ma nem kell a gyors továbblépés, a "nem foglalkozom vele". Ma nem kell hazudnod magadnak, és Neki sem.

Ma  Ő azt kéri, emlékezz, és ne felejts! Ne feledkezz meg az életedről, a múltadról, a magad mögött hagyott történetekről, hanem gondolj rájuk. És ne csak a szépekre. Nem kell a rózsaszín álom, amiben csak a jókra emlékezünk, mert a negatív élményeket igyekszünk minél hamarabb bedobozolni, és fedelüket soha sem kinyitni. Őrizzük ezeket a rekeszeket, mint ahogy Pandora szelencéjét kellett volna, titkokat tartunk magunkban, magunk felé, Isten felé.

Ma  nyisd fel a szelencét, és emlékezz! Gondolj vissza a jó és rossz élményekre, és nézd ezeket egy másik szemüvegen keresztül. Keresd bennük Istent, az Ő keze nyomát, valahol a kép sarkában a monogramját, vagy tisztán kivehetően a stílusjegyeit. Nézd, hogy mit tett érted Ő, akár jó volt az a történet, akár fájdalmasan szomorú.

Nézd, hogyan és hol lépett be a képbe, miként alakultak a dolgok, mit rombolt le, és mit épített fel maga után.

Nézd, hogyan szabadított ki, hogyan szenvedett veled, hogyan sírta végig ágyad mellett gubbasztva az éjszakákat, amikor négy hét boldogsága a pillanat tört része alatt vált köddé.

Nézd Istent, ahogy kinyújtotta feléd a kezét, megragadott és szorosan magához ölelt, amikor senki sem volt tekintettel rád. 

És nézd, ahogy táncolt veled örömében, mert győztél az óriásod felett, mert kitartottál mellette a nehézségekben is, és szorosabb lett közöttetek a kapocs. Nézd, ahogy Isten veled együtt nevetett, úgy, hogy a könny is kicsordult szeméből. Nézd Istent életed fonalának összes gubancában! És emlékezz!

Ne felejtsd el, mit tett érted, mit élt meg veled, és ha eljön az ideje, add tovább! Mert egyszer majd odamegy hozzád egy másik vándor, aki valami hasonlót él meg, mint amin te talán nem is olyan régen mentél keresztül. Mondd el neki, milyen az Isten, mert te már megtapasztaltad!