Egy koreai mese szerint Kümgán, a Gyémánt hegy királya annyira megbetegedett, legyengült, hogy jártányi ereje sem maradt. Az orvosok már nem tudtak segíteni rajta.

Egy bölcs öregember "emberforma" ginszeng-gyökeret ajánlott gyógyszerként. A gyökérből készült italtól a király meggyógyult és az emberi kor végső határáig élt.

A nyugati orvostudomány csak néhány évtizede fedezte fel ezt az ősi gyógynövényt és igazolta a keleti alkalmazásmódokat.

Tonizáló-erősítő hatása nemcsak a teljesítmény növekedésében nyilvánul meg, hanem a testi-lelki állapot javulásában is.

- A petrezselymet a magyar népi orvoslás vizelethajtóként jegyzi. A növénynek a magja igen erős hajtó hatással bír, tisztítja a vesét.

Hatását orvosi eredmények is igazolják: higanymérgezés miatti anuriát (vizeletrekedést) 1 teli csésze petrezselyemmag forrázata megold.

- Talán az egyik legismertebb népi gyógyászati növényünk a fokhagyma. Egy régi recept így szól: 1 liter vízbe 30 gerezd apróra tört fokhagyma, 3 kanál méz, 15 gr összemorzsolt élesztő kerül. Ezt 9 napig érleljük, közben többször megkeverjük, majd naponta háromszor, reggel, délben, este 1-1 pálinkás pohárral megiszunk.

Értágító hatását főleg szem, láb, agy szűkült erein igazolták. Ugyancsak bebizonyosodott, hogy antibiotikus hatással is bír, kiválóan alkalmazható influenza, köhögés, légcső-és hörghurut esetén.

- A vöröshagyma szintén elterjedt népgyógyászati szer, a héjából készült teát megfázás, láz ellen fogyasztják. Idült légúti betegségekben is hatékony.

- Ősi népi gyógymód, amely ma reneszánszát éli, a reumás, fájós testrész megcsapkodása frissen leszedett csalánlevelekkel.

A csalánszőrökből a méreg a bőrbe hatol és órákig tartó meleg érzést okoz.

Ezt a kúrát ma hatékony ingerterápiának nevezik.

Hasonló elven működik a fájós testrész méhekkel való összecsipkedtetése.

- Gyomor- és patkóbélfekély népi gyógyítása:

1 liter káposztalé kevés vízzel összeturmixolva, egy napra elosztva, kis adagokban fogyasztandó.

A patkóbélfekélyt átlagosan 3 hét alatt, a gyomorfekélyt 5-6 hét alatt gyógyítja.

A magyar népi orvoslásban a gyomorfekélyt nyers burgonyalével is gyógyítják: a lereszelt nyers burgonya levét kinyomják, és kéthetes kúrát végeznek, reggel éhgyomorra kb. 1 decit isznak.

Vizsgálatokkal kimutatták, hogy a nyers burgonyalé atropinszerű, a görcsös fájdalmakat szüntető hatóanyagokat tartalmaz.

Átmenetet képeznek a fűszer-és gyógynövények között és igazoltan jó hatásúak emésztőszervi panaszoknál, a leginkább fűszerként használatos növények: az ánizs, az édeskömény és a kömény. Az emésztőnedvek elválasztását, a bélmozgást, a vérnyomást és a szívműködést is előnyösen befolyásolják.

Állat és ember számára az egyik legveszedelmesebb betegség a veszettség volt. Gyógyításával messze földön híres, ún. veszett orvosok foglalkoztak. Ez a tudomány a családon belül apáról-fiúra öröklődött. 

Eljárásmódjukat titokban tartották, mert ha kitudódott volna, elveszti hatását. A gyógyszer legfőbb eleme a kőrisbogárpor volt, ezt pálinkába keverve adták a betegnek.

A szarvasmarhát a kőrisbogárpor füstjén hajtották át, amelyik állat megijedt, nem ment keresztül a füstön, abban benne volt a betegség, így őt elkülönítve gyógyították.

A WHO felmérése szerint a Föld lakosságának 70-80%-ánál a gyógyítást a hagyományos orvoslás keretén belül végzik.

Gyógyításra a világon 25-50000 növényfajt használnak, a Kárpát-medencében kb.600-at. Fontos, hogy ezek botanikailag azonosított növények!

A 600-ból kb.100 az a növény, amit tápláléknövényként fogyasztunk, tehát zöldség, gyümölcs, fűszer formájában.

A növények terápiás értékelése:

- sebkezelésre kb. 200 növényfaj

- emésztőszervi betegségre kb. 150 növényfaj

- húgyutak kezelésére kb.70 növényfaj

- szív- és érrendszeri betegségek kezelésére kb. 40 növényfaj.

Az állatgyógyászat közelítőleg 50 fajt használ sebekre, fertőzésekre, légúti, emésztőszervi és daganatos megbetegedésekre.

Forrás: Dr. Babulka Péter

Népi megfigyelések alapján az emberek jól tudták, hogy ha az állatoknak valamilyen bajuk volt, bizonyos növényeket tudatosan kerestek, és azokat ették, vagy egyéb módon felhasználták. Például a gólya, ha kicsinyének a szeme beteg volt, vérehulló fecskefűvel gyógyította azt.

E megfigyelések jelentősen hozzájárultak a különböző növények népgyógyászati elterjedéséhez. A személyes élmények mellett persze az apáról fiúra öröklődő, tapasztalatok is befolyásolták a népi orvoslás alakulását. Szinte minden növényi részt felhasználtak, akár nyersen, sütve, főzve, párolva. Fontos volt, milyen módszerrel és milyen anyaggal vonták ki a hatóanyagot a növényből. Ez lehetett főzés, forrázás, macerálás (áztatás), alkoholos kivonat, vagy szirup készítése. Adalékanyagokat főleg sebeknél használtak, ezek leginkább a liszt, a tej, a túró vagy a nyál voltak.

 /Horváth Adrien/