„… igy beszél az Úrhoz: Te vagy a váram és a menedékem, Istenem, benned bízom!” Zsolt 91,2

Megfordítottam a kulcsot a zárban, és kinyitottam új otthonunk ajtaját. Visszhangzott a lelkesedés odabent, hangunk visszapattant az üres falakról.

A költöztetők még nem érkeztek meg, így csak mi öten álldogáltunk az előtérben, és néztünk szembe a hellyel, ami hosszú időre életterünk lesz.

Sejtheted, mennyire meglepődtem, mikor tizennyolc hónap múlva félreérthetetlen jelzést éreztem, hogy Isten tovább akar küldeni onnan. 

- Ugye, tréfálsz, Uram? – kérdeztem imádságban. – Kötődni kezdtem ehhez a helyhez. Miért akarod visszavenni tőlem?

Világos választ kaptam. Tovább kell mennünk oda, ahova Isten irányít, ez a hely nem fér össze a tervével. De ezzel egyúttal megóvott az ellenség tervétől is.

Az ellenség ravasz, az ellenség türelmes. Pontosan tudja, hogy a birtoklás hogyan hat ránk, hogyan tud válaszfalat építeni Isten és közénk.

A sátán célja, hogy elválasszon Krisztustól, és elvegye, amit Tőle kaptunk. Kivárja a megfelelő pillanatot, és meglebegtet valamit a szemünk előtt, amiről feltételezi, hogy vonzónak fogjuk találni.

A pénz, a birtoklás a legkiválóbb csali, van belőle bőven. Csak egy még erősebb vonzalom tud megvédeni az ellenség csalijától.

Nehezen tudok megválni valamitől, amit megkedveltem. Szerettük volna megszerezni azt a házat, és sikerült.

Most váratlanul azt éreztük, hogy Isten arra vezet, hogy eresszük el. Úgy gondolom, ha Ő valamit odaad nekünk, joga van vissza is venni. Ezért így imádkoztam: „Segíts, hogy jobban vágyakozzam utánad, mint ahogy a házunkat kedvelem.”

Isten tudta, hogy meg kell tanulnom valamit. Tanítani, alakítani akart, figyelmeztetni, hogy egyedül Ő a váram és a menedékem. 

Az a kulcs, amivel kinyitottam a bejárati ajtót, jelképezte a földi sikert, menedéket, nyugalmat, védelmet és biztonságot.

Isten viszont azt akarta, hogy egyedül Benne találjak sikerre, menedékre, nyugalomra és biztonságra. Ő akar lenni menedékem a bajban, váram a támadások idején.

Anne-nel úgy találtuk, hogy Istent követni az anyagiakkal kapcsolatban mindig izgalmas, de nem mindig könnyű.

A világ próbál meggyőzni, hogy a sikert és biztonságot az adja, ha megszerezzük, amit akarunk: egy jobb állást, szebb házat, újabb holmikat. De mi megtanultuk, hogy a legnagyobb siker, ha arra vágyunk, amit Isten nyújt nekünk.

Ha el tudjuk engedni, ami a kezünkben van, és teljes bizalmunkat Istenbe vetjük, tudhatjuk, hogy ami ezután következik, sokkal jobb lesz, mint az, amit magunknak elterveztünk.

Kérlek, Uram, vezess, szeress, segíts, hogy Téged akarjalak mindennél jobban. Legyek mindig nyitott Rád, Benned éljek, Benned pihenjek meg, mint váramban és menedékemben.

Terveid, gondolataid meghaladják ismereteimet. Add, hogy rábízzam magam vezetésedre, segíts, hogy bátran kövesselek. Légy számomra minden: bizalmam és biztonságom. Kezem legyen mindig nyitott előtted.

 Ámen.