A teremtett világ sóvárogva várja Isten fiainak megjelenését. (Róma 8:19)
A teremtett világ – és benne az Urat még nem ismerő ember – tényleg sóvárogva várja Isten gyermekeinek megjelenését. Miért? Mert vannak dolgok életükben, amelyek fontosak számukra, de megelégedettséget csak ideig-óráig adnak.
Még a nagy vagyonra is igaz ez. Egy dúsgazdag ember halála előtt néhány hónappal azt mondta: Másom sincs, csak pénzem!
Megdöbbentő őszinteség ez és beismerése annak, hogy a pénz is olyan valami, amit nem tudunk magunkkal vinni, ha meghalunk.
Neked mid van? Te mit vársz? Vagy téged várnak?
Az Ige azt mondja, hogy Isten gyermekeit várja a világ.
Téged és engem vár a világ. Tudatában vagyunk ennek a hatalmas felelősségnek?
Tisztában kell lennünk azzal, hogy bennünket se önmagunkért vár a világ, hanem azért, mert nekünk van valamink, ami nekik nincs: van hitünk Istenben, és ez a hit boldoggá, örömteljessé és megelégedetté tud tenni.
Boldogság, öröm, megelégedettség: ezek Isten nélkül is megélhető, de nélküle hamar tovatűnő kifejezések.
Vele és Benne pedig állandó valóság.
Miben és hogyan jelenik meg mindez? A felfogásunkban, a hozzáállásunkban, az életvitelünkben.
Látják ezt rajtunk embertársaink? Vagy nincs is meg bennünk?
A nap gondolata:
Az a madár, mely két fán lakik, egyiken sem rak fészket. Az a lélek, amelyik a kegyelem és a cselekedet érdeme között ingadozik, nem talál soha nyugvópontot. (Spurgeon)
Kommentáld!