április 4.
NEM FORDULT HÁTRA
"Az Úr Isten megnyitotta fülemet, és
én nem voltam engedetlen, hátra nem fordultam." Ézsaiás 50,5
Jézusnak sok
oka lett volna hátrafordulni, amikor az Úr elküldte Õt erre a földre. Mindjárt a
születésénél. Lejött az irtózatos körülmények közé, otthagyva Isten szeretetét,
amit a menny jelentett számára. Végig, egész életén át annyi fájdalom és
csalódás érte, ami bennünk azt ébresztette volna fel, hogy megfordulunk. Mennyi
szolgálatnak fordítottál már hátat, mert nem ment, és kijelentetted: nem
csinálom tovább! Jézus útja, Aki irántunk való szeretetbõl jött, tele volt
csapdákkal. A farizeusok, az írástudók állították neki. Az a nõ, akinek hét
férje volt, kié lesz a feltámadás után? Szabad-e a császárnak adót fizetni? Meg
kell-e kövezni a házasságtörõ nõt? Amikor a néma ördögöt kiûzi, azt mondják:
Belzebub van benne! Amikor a gutaütöttnek azt mondja: Bízzál, fiam! -
istenkáromlónak nevezik. Bennünk megfordult volna, hogy érdemes-e ilyen
emberekért élni. De Jézus csodálatos biztonsággal lépi át ezeket a csapdákat. Az
Úr Jézuson a legmélyebb sebeket az övéi ejtették. Az ellens égeire nem fakadt
ki. De amikor lemegy a megdicsõülés hegyérõl, és látja, hogy tanítványai nem
tudnak a holdkóros fiún segíteni, azt mondja: Hitetlen nemzetség, meddig tûrlek
még titeket? Át kellett élnie, milyen lélek van tanítványaiban, akik azt
akarták, hogy tûz szálljon alá arra a falura, amelyik nem fogadta be Jézust. Nem
azért jöttem, hogy elveszítsem az emberek lelkét, hanem hogy megtartsam. Nem
azoktól az emberektõl szenved Jézus, akik azt mondják, hogy nem Isten Fia.
Azoktól a sebektõl szenved, amiket az övéi ütöttek rajta. Nem fordul hátra veled
és velem kapcsolatban sem. Júdástól sem, aki mellette lopott, mellette lett
áruló. Jézus ennek ellenére szerette övéit, és mindvégig szerette
õket.
Kommentáld!