Azt gondoltam magamban: "Miért vinné haza valaki az összes könyvét pénteken? Biztos egy eminens tanuló." Mi kellemes hétvégét terveztünk (bulik és focimeccsek a haverokkal), így hát vállat vontam és továbbmentem. Ahogy semmivel se törődve sétáltam, láttam, hogy egy csapat fiú közeledik felé. Odafutottak hozzá, kiverték a könyveit a kezéből és elgáncsolták.

Hasravágódott, úgyhogy teljesen piszkos lett a ruhája.

A szemüvege elrepült és körülbelül 3 méterre a füvön landolt.

Ő maga megalázottságában felnézett, s a szeme kimondhatatlan szomorúságot tükrözött.

Odasiettem hozzá: a szemüvegéért kúszott és könnyeket láttam a szemében. Ahogy átnyújtottam a szemüvegét vigasztalni próbáltam: "Azok a srácok csirkefogók, igazán
büntetést érdemelnének." Rámnézett és így szólt: "Köszönöm."

Hatalmas mosoly ragyogott az arcán. Azon mosolyok egyike volt, amely igazi hálát tükrözött.

Segítettem neki felszedni a könyveit, és megkérdeztem, hol lakik. Kiderült, hogy nem messze tőlem. Furcsa volt, mivel soha nem láttam errefelé eddig, mire azt válaszolta, hogy magántanuló volt. Soha nem barátkoztam magántanulóval ezelőtt. Segítettem
vinni a könyveit, miközben egész úton beszélgettünk. Igazán aranyos srácnak aláltam. Megkérdeztem, hogy akar-e szombaton velem és a barátaimmal focizni?

Kyle mosolyogva igent mondott. Egész hétvégén együtt voltunk és minél inkább megismertem Kyle-t annál jobban megszerettem őt, akárcsak a barátaim.

Eljött a hétfő reggel és Kyle ismét hatalmas könyvcsomaggal igyekezett az iskola felé.
Megállítottam, majd így szóltam hozzá: "Hé, fiú, igazán komoly izmaid lesznek, ha
mindennap egy rakás könyvvel cipekedsz!" Ő csak mosolygott, és átadta a könyvek
felét nekem. A következő négy évben Kyle és én a legjobb barátokká váltunk.
Amikor végzősök lettünk, mindketten a főiskolán kezdtünk gondolkodni. Kyle
Georgetown mellett döntött, én Duke-ba készültem. Tudtam, hogy mindig barátok
leszünk és a távolság soha nem fog gondot okozni. Ő orvosnak készült, nekem pedig
jó esélyeim voltak a fociösztöndíjra.

Kyle-t figyeltem. Állandóan azzal húztam őt, hogy eminens. És nagyszerűen festett.
Egyike volt azon srácoknak, akik önmagukra találták a gimnázium évei alatt. Az arca kikerekedett és valóban jól állt neki a szemüveg. Sokkal több randevúja volt, mint nekem. Néha tényleg féltékeny voltam rá.

Az évzárón Kyle-ra bízták a búcsúbeszéd elmondását az osztályunkból. Nagyon örültem neki, én nem tudtam volna kiállni a tömeg elé, és beszélni. Láttam rajta, hogy
ideges a beszéde miatt. Szóval barátságosan hátba veregettem ésbátorítottam:

"Hé, fiú, nagyszerű leszel." Ugyanolyan hálásan nézett rám, mint első találkozásunkkor és mosolygott. "Köszönöm!" - mondta. Ahogy nekifogott a beszédének, megköszörülte a torkát és belekezdett: "

Nagyszerű alkalom az együtlétünk arra, hogy köszönetet mondjunk legfőképpen azoknak, akik átsegítettek bennünket ezeken az éveken. A szüleinknek, a tanárainknak, a
testvéreinknek, talán az edzőnek, de legjobban a barátainknak.
Legfőképpen azért vagyok itt és azért vállaltam a búcsúbeszédet, hogy elmondjam nektek: ,

,Az, hogy barátja vagy valakinek, a legnagyobb ajándék, amit csak adhatsz neki. A legtöbb! Elmondok egy történetet. "

Csak figyeltem a barátomat, és hitetlenkedve hallgattam, ahogy elmondja a legelső napot, amikor és ahogy mi ketten találkoztunk.
Azt tervezte, hogy véget vet az életének azon a hétvégén. Elmondta, hogy kipakolta az öltözőszekrényét is, hogy az anyukájának később ne kelljen megtennie, és az
egész holmiját összeszedte és vitte haza.

Ekkor rám nézett és kicsit elmosolyodott.

"Hála az égnek, megmenekültem.
Megmentett a barátom attól, hogy megtegyem a kimondhatatlant."
Hallottam, hogy csodálkozással teljes moraj fut végig a tömegen, ahogy ez a jóképű és népszerű srác a leggyengébb pillanatáról beszélt nekünk. Láttam, ahogy az édesanyja és édesapja engem néznek és ugyanazzal a hálás mosollyal mosolyognak
rám, amivel a fiuk. Egészen addig a pillanatig, nem fogtam fel ennek atalálkozásunknak a miértjét és mélységét.
Soha ne becsüld alá a cselekedeteid erejét.

Egy picinyke gesztussal, mozdulattal megváltoztathatod egy ember életét. Vagy jobbá, vagy rosszabbá.

Isten azért ad másokat az életünkbe, hogy hatással legyünk rájuk Keresd Istent a másikban! Mutasd meg a barátaidnak, mennyire
törődsz velük