Erdélyi keresztények-HATÁROK NÉLKÜL

Erdélyi keresztények-HATÁROK NÉLKÜL hírei

Nemzeti ünnepre: IMRE ATYA IRÁSA

12 éve | Miclausné Király Erzsébet | 0 hozzászólás

Ahhoz, hogy meglásd a tavaszt, ha tényleg látni akarod, előbb túl kell élned a telet. (Rumer Godden)

Ezekben a hetekben és napokban nem könnyű magyarnak lenni. Magyarországot az EU megbélyegezte, a Nemzetközi Valutaalap tüntetően nem folyósít számára pénzt.

Miniszterelnökünket Brüsszelben a parlamenterek egy része diktátornak nevezte és kisikolásként megleckéztette. Frankfurti tárgyalásait, és higgadt, okos beszédét a pártos újságok elhallgatták, míg az ellene tűntető pár személy követeléseit öles betűkkel hozták. Stuttgartban egy kezdő rendezőnő úgy akar nevet csinálni magának, hogy Berlioz híres Faustját azzal kezdi, hogy a Magyar Gárda verőlegényei szétszalasztanak egy cigányesküvőt. Mindenki rágalmaz, sérteget minket. Senki nem emlékszik 1848 hősiességére, 1956 áldozatára, a magyar nép híres tagjainak megannyi érdemére. Vajon kik állnak az akció mögött? És miért teszik? A fontosabb kérdés viszont szerintem ennek kapcsán az: Mit tegyünk a másokban lakó rossz ellen?

Még fájóbb, amit nap, mint nap olvashatunk, hogy odahaza és az elszakított részek országaiban a magyar pártok egymás ellen acsarkodnak. A magyar szervezetek folytonosan egymásra mutogatnak. Egyéni, önös érdekeiket követik, nem az őket választó nép jólétét... Miért? A nagy kérdés ennek kapcsán is az: Mit tegyünk a sorainkban található rossz ellen?

Nem is beszélve arról, hogy egymás között is széthúzunk. Te megszólsz engem, én görbe szemmel nézek rád s nem állok veled többé szóba... A kérdésem: Mit tegyünk az önmagunkban uralkodó rossz ellen?

Van, aki nem veszi fel. Napirendre tér az elszenvedett bántások és sértések fölött. Szerencsés természete van. Van, aki hallgat, de belül háborog és belebetegszik. Mert miközben fortyog benne a tehetetlen düh, a harag, a méreg valóban „megmérgezi” életét. Megrontja emberi kapcsolatait, tönkreteszi örömét, megzavarja éjszakai pihenését, és fölöslegesen növeli benne az egyébként is nagy idegfeszültséget. Végül van, aki „igazának” tudatában a rosszat tévőt (régebben: gonosztevőt) megszólja, nem hívja meg magához vagy a rendezvényeire, nem köszönti, nem beszél vele, kizárja őt, hátba támadja vagy feljelenti. Ennyi ellenintézkedés után már rég ki kellett volna pusztuljon a rossz. Mégsem tette, mint a fenti példák is mutatják. Tehát valamit rosszul csinálunk. A kérdések kérdése tehát szerintem ismét csak az: Mit tegyünk a körülöttünk és a bennünk grasszáló rosszal?

A mai evangélium éppen ezt a témát feszegeti. Egy magukat „igaznak” tartó csoport tagjai házasságtörésen kapnak egy nőt, és meg akarják kövezni. Jézus azonban közbelép és megmenti a nőt.

A történet az ősegyházban nem aratott osztatlan sikert. Aránylag későn került bele a János evangéliumba, mert a teológusok sokáig arról vitatkoztak, hogy nem-e inkább bűnre ösztönöz, hisz végkicsengése: Isten a végén úgyis minden bűnt megbocsát...

Ma viszont igen népszerű. Sokan modernnek találják azt, ahogyan Jézus a fanatikus, vad tömeget lépre csalja, majd a megfélemlített fiatal nő életét megmenti, mellesleg még a saját nyakát is kihúzza a hurokból. És teszi mindezt egy könnyedén odavetett megjegyzéssel, miközben valamit irka-firkál a porba. Nem is beszélve arról, hogy a mindent megbocsátó Jézus képe valóban jobban tetszik a ma emberének, mint a számonkérő, büntető Istené.

Ha mi is így gondolkodnánk, akkor azok közé a felületes hallgatók közé tartoznánk, akik megfeledkeznek arról: a történet nem csak az akkori kődobálóknak szól, hanem nekünk is.

Lássuk, mit is mond nekünk a történet arról, hogy mit tegyünk a bennünk és sorainkban grasszáló rosszal?

1. Előre kell bocsátanom, hogy a történet helyes megértéséhez először is nem az a fontos, amit Jézus mondott, hanem az, amit nem mondott. Nem mondta például azt, hogy a házasságtörés nem halált érdemlő vétek. Azt sem, hogy a megkövezést – Mózes törvénye ide vagy oda –, mint szörnyűséges halálnemet el kellene törölni. Arról sem beszélt, hogy az irgalom mindig fontosabb, mint a törvény. Jézus nem mondta ki azokat a mondatokat, amelyeket mi az Ő helyében kimondtunk volna. Egyetlen egy szóval sem vonta kétségbe a magukat igazaknak tartó kődobálók erkölcsi követelményeit, sőt arra szólította fel őket, hogy kezdjék el a kődobálást.
Neki mindössze egyetlen egy föltétele volt: az dobja a bűnös asszonyra az első követ, aki bűn nélkül való. Ezzel a támadóknak, akik előbb még olyan biztosak voltak a dolgukban, kihúzta lábuk alól a talajt, mert észrevették, hogy ők is bűnösök.

Tettéből és szavaiból arra következtetek, hogy minden mások fölött ítélkező embernek, aki azt hiszi: jogosan teszi, nincs joga ítélkezni. Mindegy, hogy valaki hogyan gondolkodik a házasságtörésről vagy megkövezésről, a politikáról vagy médiákról. A Magyarország ellen acsarkodókról, a különböző pártokról, szervezetekről, egyletekről, egyházakról – otthon vagy itthon. Nincs joga ítélkezni a másik fölött, mert nincs, nem volt és nem is lesz olyan ember a földön, aki bűn nélküli. Tehát ő sem az! Aki mások fölött ítélkezik, Jézus szavaival találja magát szembe, amelyek lefegyverzik őt, s kiveszik kezéből a követ.

Jut eszembe Anthony de Mello (+1987) ismert és közkedvelt jezsuita írótól a következő történet: Miután egyik tanítványa egy komoly dologban vétkezett, a többiek mind azt várták a Mestertől, hogy példásan meg fogja bűntetni. Miután egy teljes hónap elmúlt anélkül, hogy valamit is tett volna, szemrehányást tettek neki a tanítványok: „Nem mehetünk el szótlanul afölött, ami történt. Végeredményben azért adott nekünk Isten szemet.” A Mester azonban így válaszolt: „Igen, de adott szemhéjat is...”

„Ennyi? – kérded. Ismét jön a kereszténység a maga megbocsátásával. Igaza lenne az ateista filozófusnak, Friedrich Nietschenek (1844-1900), aki azt mondta: „A kereszténység a betegek, a halálra váltak és a gyengék vallása.” Talán tűrjük a törvényszegők, pártosak, széthúzók, és a minket rágalmazók arculcsapásait? Ezt Jézus sem gondolhatja komolyan!”

2. Igazad van! Jézus azt akarja, hogy a rosszal szembeszállj! Szerinte azonban ezt helyesen és hatékonyan kell tenned! Hogyan?

Amikor megkereszteltek bennünket, keresztszüleink megígérték a nevünkben, hogy ellene mondunk a Gonosznak. Ezzel nem csak azt akarták megígérni, hogy majd néha-néha felemeljük a szavunkat ellene, hanem azt, hogy a gonosz ellen fogunk cselekedni.

„De hát épp ezt akarták tenni a történet kődobálói is” – mondod. Igen ám, de ők csak a másik emberből akarták kiölni a rosszat.

Jézus azonban azt akarja, hogy először a bennünk lapuló rosszat vegyük célba. Arra emeljünk követ! Csak ez vezet pozitív eredményre! Ő tudja: a másokban lakó gonosz ellen vezetett harc nem, hogy csökkentené a gonoszt a világban, épp ellenkezőleg, növeli azt. Aki minduntalan valamilyen – szerinte – gonosz ellen harcol, a harcban egyre inkább öntetszelgőbb, irgalmatlanabb, beképzeltebb, kegyetlenebb – egyszóval: gonoszabb lesz...

Jézus szerint először azt a rosszat kell legyőznöm, amely bennem van. A másokban lévő rossz ellen nem szabad harcot vezetnem, mert a másik szabad ember, életéért ő a felelős, még arra sem kényszeríthetem, hogy jó legyen. Ezen a széles világon csakis egyetlen egy olyan hely létezik, amelyért én magam vagyok felelős, ahol a rosszat leleplezhetem, ellene harcolhatok, azt jobbá tehetem. Ez a hely pedig: a saját szívem.

Vannak az életben pillanatok, amelyekben én is felidegeskedem mások határtalan durvaságán, aljasságán, rágalmazásain, sértésein, amelyekben magam is legszívesebben követ ragadnék, hogy odaüssek. De épp ezekben a pillanatokban, amelyekben mások rosszaságán bosszankodom, amelyekben a rossz következménye oly kézzel foghatóvá válik számomra, nem annyira a másikra, hanem magamra, a szívembe kellene néznem:

Vajon én jobb vagyok, mint ő? Ilyen pillanatokban ismerném meg igazán önmagamat...

Ha így, ilyen őszintén elgondolkodnám magamon, az tovább vinne egy lépéssel. Rájönnék, hogy nekem is vannak hibáim, én is követek el szégyenletes dolgokat mások ellen... Próbáljak hát megváltozni...

„Jó, – mondod, ezt megértettem. Először az önmagamban ágáló rosszat kell legyőznöm. De még mindig nem mondtad meg, hogyan győzzük le a másokban és a sorainkban uralkodó rosszat?”

3. Megmondja Jézus az evangéliumi történet végén. Mit is mondott a bűnös nőnek? „Menj, és többé ne vétkezzél!” Az ószövetség bűnbánati gyakorlatában a bűnös vétkével kiszakította magát a közösségből. Ha viszont Isten megbocsátotta bűnét, akkor ismét a közösség teljes jogú tagja lett.

Jézus tehát gyakorlatilag azt mondja a bűnös nőnek: „Tarts bűnbánatot, és térj vissza a közösségedbe, amelyből bűnöd miatt kiszakadtál. A közösség megvéd, megtart. Benne és vele képes leszel ellenállni a rossznak”.

A „maguk igazát hangoztatóknak” (nekünk) pedig azt mondja: „Ne zárjátok ki a bűnöst! Fogadjátok vissza soraitokba, vezessétek vissza őt az igazsághoz, világosítsátok fel, maradjatok kapcsolatban vele, szeressétek őt... Ha így tesztek, megnyeritek! „Azé lesz az ember, aki jobban szereti őt!” – mondja Don Bosco (+1888) nevű nevelőnk és szentünk...

Mit tegyünk tehát a körülöttünk grasszáló rosszal? Először mindenki közülünk vizsgálja meg önmagát! Minden magyar, minden vallás, párt, szervezet, egylet, kör és klub. Itthon és otthon! Majd tisztítsa meg bensejét a rossztól: a haragtól, a bosszútól. Azután szálljon szembe a másokban lappangó rosszal, de nem a visszafizetés, a bosszú szándékával. Ne kővel a kézben! Hanem szép szavakkal, példás élettel, egymást szeretve és megbecsülve. Az ellenünk vétőknek és minket vádolóknak derűsen de határozottan mutassuk meg: Mi nem vagyunk olyanok, amilyeneknek ti újságjaitokban, színházaitokban, TV-műsoraitokban lefesttek! Jöjjetek, lássátok, ismerjétek meg az igazságot rólunk!

És ezt együtt kell tennünk!T!, a rossz elleni küzdelemben össze kell tartanunk. Mindenkire szükségünk van! Senkinek sem szabad elengednünk a kezét!

Az I. világháborúban 1918. június 15-én éjjel a Monarchia támadást indított Piavenál az olaszok ellen. Azok felkészülten várták őket, és az előrenyomuló csapatoknak nagy veszteségeket okoztak. A támadás – bár a folyón sikerült átkelni – június 17-én összeomlott. A visszavonuló monarchiabeli csapatokra pedig egy újabb veszély leselkedett. Az antant csapatai felrobbantottak egy gátat a Piave folyón, és a hatalmas víztömeg mindent elsöpörve zúdult a katonákra. Erre a magyar csapatparancsnok elkiáltotta magát: „Napiparancs: Megfogni egymás kezét!” Míg az osztrák csapattestet elsodorta az ár, a 200 magyarnak, akik egymás kezét szorították, sikerült megmenekülni, mert összetartottak, mert megfogták egymás kezét!

T! Életfeladatunk – sugallja Jézus – a gonosz, a bennünk és körülöttünk lakó bűn és rossz elleni küzdelem.

Minden szeretetből születő jótett egy fényes győzelem a világban grasszáló gonosz ellen.

Hát még, ha együtt tesszük a jót!

Jöjjetek mind, tegyük hát együtt!

Imre atya
kapolnyibaratok.ro

Címkék:

Kommentáld!

Hozzászólások

Új hír

Hírek szerkesztése

Közösségben Mindenben

Ez történt a közösségben:

Friss események »

Szólj hozzá te is!

Impresszum

Network.hu Kft.

E-mail: ugyfelszolgalat@network.hu

Impresszum Felhasználási feltételek Adatvédelem Médiaajánlat FAQ

Felhasználónév:
Jelszó:

Felhasználónév:
Jelszó:

Felhasználónév:
Jelszó:

Felhasználónév:
Jelszó: