Ázsia sok országában, főleg a volt Szovjetunió területén élnek kis számban nemzettársaink. Ők második világháborús hadifoglyokként, illetve a kárpátaljai magyarok közül kerültek Oroszország és más ázsiai köztársaságok tájaira, településeire. Számuk Kazahsztánban és Nyugat-Szibériában néhány ezerre tehető. Rajtuk kívül kis magyar kolóniák, illetve missziós szerzetesek, papok és nővérek éltek és működtek Kelet-Ázsia különböző országaiban, Kínában, Japánban, Koreában, Indiában, sőt Pápua Új-Guineában is. Különleges a magyar zsidók vagy zsidó magyarok helyzete.

zrael Izrael földrajzi értelemben Ázsiához, kultúráját tekintve Európához tartozik. A magyar kultúrájú és nyelvű népesség zöme a zsidóüldözések elől menekült el Magyarországról, majd a második világháborús lágerekből szabadulva települt le őseinek földjén. Részt vettek a kétezer év múltán, 1948-ban újjászületett Izrael állam létrehozásában. Izrael létrejöttében a cionizmus alapító atyjának, a budapesti születésű Herzl Tivadarnak történelmi szerepe volt.

Mérvadó becslések szerint a történelmi Magyarországról származó izraeli állampolgárok és a magyar kultúrán (is) felnövő utódaik száma 200—220 ezerre tehető. Többségük Tel-Avivban és környékén él. Sajátosságuk, hogy bennük nem kettős kötődés alakult ki, hanem identitásváltás történt, azaz magyar zsidókból zsidókká lettek. Mivel a magyarországi zsidóság kultúrája mély gyökereket vert Magyarországon, és a magyar nyelvű zsidó kultúra jelentős értékeket teremtett, az Izraelben élő, magyarországi eredetű zsidók számára nagy fontossága van a Magyarországgal és a magyar nyelvű kultúrával fenntartott kapcsolatoknak. Ezért számos hagyományőrző és kapcsolattartó szervezetet tartanak fenn, pl. Magyarul Beszélők Köre, Izraeli—Magyar Baráti Társaság stb.

Az izraeli vallásos, tudományos és kulturális életben fontos szerepet játszanak a magyarországi eredetű személyek. Az egyetlen külhoni magyar nyelvű napilap, az Új Kelet 1948 óta Tel-Avivban jelenik meg húszezer példányban. A lapot Erdélyben alapították 1918-ban.

A magyar nemzet Európa szülötte. Történelmünk több mint egy évezrede egybefonódott az európai népekével, akik kisebb-nagyobb mértékben részeseivé váltak a magyar kultúrának, sőt jövevényszavak révén nyelvünk épüléséhez is hozzájárultak. Az évszázadok során olyan sok ki- és bevándorlás, összeházasodás, vérkeveredés történt, amelynek eredményeként szinte minden európai népnek valamilyen mértékben rokonaivá váltunk. A magyarok stabil évezredes államisága és a moszlim hódítókkal szembeni két évszázados áldozatos küzdelme a nyugati kereszténység védőpajzsává emelte nemzetünket.

A nálunk gazdaságilag fejlettebb, civilizáltabb és gazdagabb Nyugat-Európa mindig vonzerőt gyakorolt az ott megforduló hazánkfiaira. Elöl áll a „legnagyobb magyar”, Széchenyi István példája, aki a reformkorban igyekezett minden korszerű és időszerű tudományos, technikai, közéleti és államszervezeti vívmányt itthon is meghonosítani. Arra tanította módosabb honfitársait, hogy vagyonukat a saját országukban költsék és gyarapítsák, jövedelmüket pedig közhaszonnal forgassák. Bár jócskán voltak, akik nem fogadták meg szavát, de talán neki is köszönhető, hogy tömeges magyar kivándorlás, kitelepülés vagy emigrálás Nyugat-Európába nem történt, csak a 20. században.

Az elmúlt századok során levert vagy meghiúsított szabadságküzdelmeink, politikai mozgalmaink vezetői, résztvevői közül sokan először Nyugat-Európában kerestek menedéket. Ott azután hozzájárultak az őket befogadó országoknak a gyarapodásához. Így volt ez más népeknél is. Az elüldözött francia hugenották például nagy számban találtak új otthonra Angliában, és jelentős szerepet játszottak annak ipari forradalmában. A cseh husziták a kézműipart és a porcelángyártást lendítették föl az őket befogadó országokban. A szász és a sváb telepesek Magyarország és Erdély gazdasági fejlődéséhez, polgárosodásához járultak hozzá.