A korszellem, a divat az idők folyamán mindig is hatással volt a kertek stílusára, az éppen aktuális és keresett növényválasztékra, épp úgy, mint az öltözködésünkre vagy akár a lakberendezésre.

Ha csak észrevétlenül is, de a gyakorlati szempontokon kívül saját ízlésünket mindig is befolyásolja némileg, mely növényeket látjuk leginkább a közparkok tarka ágyásaiban vagy a kertészeti árudák polcain.

Az idő változásában pedig egyes növények időről-időre eltűnnek, hogy később a feledés homályából újra előtűnve a meglepetés erejével régi-új színt és hangulatot csempésszenek kertbe és balkonra egyaránt.

Néha tehát nem árt egy kis időutazást tenni a régebbi idők virágai, zöldségei és fűszernövényei között, hogy rájöjjünk, ezek a növények valójában mit sem veszítettek varázsukból, s, hogy sokuknak ma is helyük van legalább néhány tő erejéig a sok új és érdekes faj között.

A titok mindössze abban rejlik, hogy legyen érzékünk az összkép megragadására, és ismerjük fel, hogy ebbe hogyan illeszthetők be a részletek, hisz ügyesen kombinálva már néhány hagyományos virág is egészen friss és üde hatást tud teremteni.

A régi korok növényei segítségével általában romantikát, derűt és békebeli nyugalmat vihetünk még akár egy modern városi terasz vagy tetőkert életébe is, ha épp erre van igényünk, vagy ha egyszerűen szeretnénk visszatérni a gyökerekhez.

A régi időkben sok, távoli vidékről Európába érkező növény - még a rózsák is - először a kolostorkertekben vertek tanyát, majd egyre inkább a fényűző és gazdag udvarházak virágágyait díszítették, azután pedig fokozatosan az egyszerűbb városi és falusi kertekben is otthonra találtak.

A bájos kerekded levelekkel és virágokkal díszítő sarkantyúka, és a dekoratív sárga viola például tipikusan a kolostorok kertjeit díszítették, akárcsak az orvosi angyalgyökér karakteres, a zöldszín megannyi árnyalatában pompázó látványos bokra. Abban az időben nagyon népszerűek voltak az illatos ibolya, a számtalan szebbnél szebb kankalinfajta (pl. cifra kankalin), az illatos szegfűk, és a különleges formájú díszpipacsok is.

A snidlingvirág ringatózó rózsaszínű és lila virágbugái épp úgy hozzátartoztak a régi kertekhez, mint a sarkanytyúvirág, másképpen ribizlivirág, vagy a szagos bükköny illatos virágai.

A feltűnő színű tűzpiros égőszerelem virágait sem látni ma már sok helyen, pedig ezt a virágot egykor még a porosz választófejedelmek is nagy becsben tartották. Június-júliusban nyíló élénkpiros virágai ma is magukra vonják a tekintetet, s jól mutatnak a hasonló időben nyíló margaréták és szarkalábak között.

Nagy kedvenc volt még, különösen a viktoriánus kori Angliában az üde kerti nebáncsvirág és a hazánkban sokszor egyszerűen jázminként emlegetett jezsámen mézédes illatú bokra is. A zöldségek közül például a vörös levélerezetű vérsóska vagy másképpen erdei sóska ugyancsak dekoratív növény, melyet dísznövényként félárnyékos helyre éppúgy ültethetünk balkonládába, ahogyan kerti ágyásba is.

Sok-sok példát említhetnénk még a mára már kissé háttérbe szorult növényekre és virágokra, de, ha hagyjuk, hogy a régi kertek hangulata, mozgalmassága és növényeinek változatossága megragadja a fantáziánkat, minden bizonnyal ráakadhatunk néhány olyan "kincs"-re, melyekkel a mai modern időkben is helyet teremthetünk az oldottabb hangulatnak, és ezzel még otthonosabb környezetet teremthetünk magunk köré./forás:botanikakaland.hu/