A novemberi hideg csendben mintha csak megelevenednének Ady Endre
fájóan szép sorai:
Ó hányszor kell a sírra néznünk,
Hogy vigasztaljuk önmagunk,
Dobjuk el a tettető álcát:
Ma ünnep van, ma sírhatunk.
(Ady: Halottak napján)
Bennem ilyenkor egy kérdés tevődik fel:
Elég időt szentelünk-e életükben szeretteinknek?
Gondolom, mindenki fejében megfordult már
- a sír előtt állva az a gondolat, hogy mily rövid az élet.
Ezen a napon minden más
Újra mélyen érint meg a gyász
Nincs már velünk együtt
Kit ismertünk vagy szerettünk
Ma lélekben újra együtt lehetünk.
Eszembe jutnak az együtt töltött napok
Fülemben újra megcsendült a hangod
Szinte látom minden mozdulatod
Nem is tudhatod, mennyire fáj hiányod.
Gyertyákat gyújtunk és mécseseket
Ezek a fények világítsanak Neked
Örök világosságban, békességben nyugodj
Soha el nem felejtünk, biztosan Tudod!
(Baj Anna)
Halottak napja - e gyászos ünnep arra is rávezethet minket,
hogy az élet "túléli" a halált.
Halottak napja: visszapillantó tükör, vizsgája szemnek, emberségnek.
A ,,legnagyobb magyar", gróf Széchenyi István nagycenki nyughelyének bejáratánál olvashatjuk: ,,Voltunk mint ti, lesztek, mint mi."
A komor mondat, mely egy alapvető igazságot fogalmaz meg, jól illik a sírkerthez, a sírás helyéhez, ahol szembesülünk az elmúlás gondolatával.
Halottak napja minden ember számára újra felidézi azt a napot,
amikor utolsó útjára kísért egy olyan hozzátartozót, aki közel állt hozzá.
A mai napon egy kicsit újra átéljük az egykori temetéseket,
de ugyanakkor a hívő ember elgondolkodik azokon a reményteli mondatokon, melyeket a mai szentírási szakaszokban hallott.
,,Ne szomorkodjatok úgy, mint akiknek nincsen reményük" (Tessz 4,13)
Természetes, hogy szomorkodunk egy szerettünk elvesztésén,
de ne úgy szomorkodjunk, mint aki nem hisz az örök életben.
A mi szomorúságunkba a mai napba az örökélet reménye vegyüljön:
ha meghalunk is, akkor is örökké az Úrral leszünk.
A sír előtt állva és most is az emlékezés pillanatában
merjük vigasztalni egymást ezzel a tanítással.
Mert mi akár éljünk, akár haljunk, az Úréi vagyunk,
és ebből a legfontosabb a földi élet:
ne a halál után, hanem még e földi létben mutassuk ki szeretetünket.
Ady Endre szerint: ha a sírra nézünk, az örök élet reményével vigasztaljuk magunk
Ima:
Istenünk, gondviselő édes Atyánk!
Szomorú szívvel és vigasztalást kereső vággyal jöttünk Hozzád ebben az órában is.
Lelkünkben itt élnek ma is, akik eltávoztak, szellemük, lelkük itt él közöttünk.
Ilyenkor, Halottak Napján újra és újra megértjük,hogy a halállal nincs vége mindennek, nem szakad el minden kötelék, amelyet az élő és a halott között a hit, a példaadás,
a remény és szeretet szálai kötöttek össze.
Istenünk, áldd meg emlékeinket, töröld le a könnyeinket.
Erősítsd meg hitünket abban a tudatban, hogy nincs mitől rettegnünk,
mert akár éljünk akár haljunk, mindig a Tieid vagyunk.
Szeretetetedtől semmi nem szakaszthat el sem életünkben, sem halálunkban.
Halottaink porainak adj csendességet, zavartalan pihenést, lelkünknek örök üdvösséget atyai kebleden. Ámen.
Mindannyiunknak vannak halottai, akikre emlékezünk.
Emlékezünk és gyújtsunk egy szál gyertyát. .
Ilyenkor, halottak napján sokunk lelkében felvetődik a kérdés,
amit a költővel kérdezünk:
Mi lesz velünk, ha elfut a nyár?
Mi lesz velünk, ha életünk lejár?
Ha ránk borul örök vak éjjelünk,
Uram, mi lesz velünk?
Ha már nem leszünk és nem érezünk,
Ha e világból örökre kifogyunk,
S egy koporsó lesz minden otthonunk,
Ha nem marad csak rideg telünk,
Uram, mi lesz velünk?
Találjuk meg a választ Gárdonyi Géza: Útra készülődés című írásban:
,,Miatyánk Isten, mindeneknek Atyja,
kihez hajlunk, mint fű a Nap felé,
az én szívem kétség nem szorongatja,
midőn indulok végórám felé.
A halál nekem nem fekete börtön,
Nem fázlaló, nem is rút semmiképpen:
Egy ajtó bezárul itt a földön,
S egy ajtó kinyílik ott fenn az égen:
Ez a halál!"
Emlékezzünk eltávozott szeretteinkre és gyújtsuk meg a gyertyát!
Forrás részben: Léta Sándor összeállítása nyomán
Kapcsolódó hírek:
HALOTTAK NAPJÁN