,,Meg lévén győződve arról,hogy a ki elkezdette bennetek a jó dolgot,
elvégzi a Krisztus Jézusnak napjáig."Fil.1:6.
Pár nappal ezelőtt,hosszas halogatás után,végre megnyirtam Bensont,
a kutyánkat.
Mindig nagy felhajtással jár,mert izeg-mozog,nyüszit,néha a kezembe
kap,igen,abba a kézbe,amely ételt ad neki.A férjem tiz,különböző
helyzetbe csalogatja a kutyát,hogy hozzáférhessek.Előbb lefekteti,aztán
egy perc erejáig ülteti,majd felállásra szólitja,hátára fekteti.Persze
mindezt kellő lekenyerezéssel lehet elérni csak.Biztatjuk is végig,hogy
milyen jó lesz neki,ha megszabadul a vastag bundától és nem lesz melege.
Legtöbbször félve végzem a nyirást,mert félek,hogy a sok ugrándozás
közben netán megszúrom és belevágok,tehát általában megnyirom félig
és várunk egy kicsit a többivel.Ez alkalommal azonban nem hagytam
magam ,mig be nem fejeztem a nyirást.Legalábbis igy terveztem,hogy
kezdem a fejétől és végzem a mancsaival.
Hosszú ellenkezés után,Benson kutyánk életében először feltőnően enge-
dékeny lett.Lefeküdt és hagyta,hogy nyugodtan nyirjam kedvemre,nem
is kellett lefogni.Egyetlen egyszer panaszolt egy kicsit.
Bizonyos vonatkozásban eléggé hasonlitunk Bensonra.Toporzékolunk,
panaszolunk állandóan,pedig Isten csak olyasmit enged ránk,amiről tudja,
hogy segit átalakulni az Ő képmására,és felkészit a mennyei polgárságra.
Vajon mikor tanulunk meg engedelmes lenni,ahelyett,hogy zúgolódnánk,
panaszolnánk,kérdéseket tennénk fel,és belemarnánk a minket áldó
kézbe?
Jó munkát kezdett el bennünk,aminek a célja az örökélet.
Hálás vagyok,hogy Isten türelmes és nem mond le rólam,hanem továbbra
is tevékenykedik érettem,és megvárja,hátha a következő alkalommal
jobban bizok Benne.
A helyzet nem mindig tűnik jónak,érthetőnek az életben,de ma újra alkalmunk van válaszolni a kérdésre:,,Bizol Bennem?"
Higgyétek el,Ő mindent jobban tud.
Kommentáld!