Óbuda történelme  

Szikambria (Sicambre, Sicamber, Syccamber, Skambria, Skanboria) Aquincum romjaihoz kapcsolódó mondai város.

     Magyarország egyik legõsibb és legjelentõsebb területe Óbuda. Régészeti leletek bizonyítják, hogy 15 ezer évvel ezelõtt megjelent már itt a Homo sapiens. A római kort illír, kelta kultúrák emlékei elõzik meg, majd a Római Birodalom bukása után szláv népek telepedtek le a vidéken. A honfoglaló magyarok itt keltek át a Dunán és birtokba vették a gazdag vidéket. Legerõsebben a római kor hagyott nyomot a területen, mind történelmében, mind jellegében. Mivel a II. és IV. század folyamán a római császárok gyakorta látogattak Aquincumba, látogatásukat építkezések elõzték meg. Az ásatások során feltárt épületmaradványok jól sejtetik az egyedülálló építészeti kultúrát. Hosszú idõn át - a IV. századot követõen - együtt élt a romanizált lakosság a hun, a gót, majd a longobárd népekkel. Óbuda a IX. században az Árpád-házi királyok székhelye, fõváros. Óbuda-Békásmegyer egy nagyvárosnyi település, s mindig képes azt az arcát mutatni, amelyikre éppen kíváncsiak vagyunk. Vannak még falusias jellegû utcácskák, s a hegyek ölelte települést a másik oldalról a Duna zárja le, páratlan hangulatot árasztva az itt élõk és ide látogatók felé.

***

      A szugamber germán frank törzset a rómaiak i. e. 8-ban legyőzték és Galliába telepítették, így ezen a néptörzsön, a szikambereken keresztül az 5. századi frank írástudók a népet a trójaiaktól származtatták. A 6. században Tours-i Gergely ősi lakhelyükként Pannoniát említi, a 7. századi Gesta Regum Francorum szerint a trójai eredetű frankok Pannonia határánál várost alapítottak, amit saját magukról Szikambriának neveztek el, és ez az elképzelés terjedt el a középkori irodalomban.

      Egy 13. századi francia krónika Magyarország fővárosaként említi. A 13. századi magyar krónikában ez már továbbfejlesztve, Jordanes, a Nibelung-ének és Anonymus után mint a hun történet része jelenik meg. Kézai Simon szerint Szikambriában, Attila városában Óbudán zajlott le Bleda és Attila testvérharca, valamint a krimhildi csata. A Képes Krónika a francia mondákat követve a Szikambria név magyarázatát összekapcsolta Párizs névmagyarázatával és a trójai mondakörrel is, a leírása szerint itt halt meg Attila. A Szikambria elnevezés a népnyelvben is elterjedt a 14-15. században, a 16. századi irodalom is említi, de ekkor már nem Óbudát, hanem Aquincum romjait értik alatta.

***

      Elsősorban az északi városhatár térségében a Duna közelében találhatók őskori leletek. Lakott területekre utaló nyomok szórványosan fordulnak elő a Duna parton, a Hajógyári szigeten és az Árpád hídtól délre. Óbuda a főváros területén szinte egyenértékű a város római kori múltjával. Óbuda 2000 éve olyan történeti korok egymásra halmozódott lelőhelyét jelenti, amely a múltjával együtt élő települést jelent a jelenben. Óbuda Budapest legrégebbi városrésze. Területén épült ki a római korban az első város, Aquincum, mely ugyanúgy kiinduló pontja, magja volt a későbbi főváros kialakulásának, mint ahogy római városi előzményből nőtt ki London, Párizs vagy Bécs.

Óbuda a honfoglaláskortól kezdődően már újból huzamosan lakott terület volt.        A honfoglaló magyarok fejedelmi törzse Buda és Pest környékén szállt meg, részben a Csepel szigeten, részben Óbudán. Itt, az óbudai révnél foglalta el a fejedelmi székhelyet Kurszán kündü, majd Árpád fejedelem is. Később a székhely ugyan változott, de a XIV. századra eldőlt, hogy Buda-Pest lesz a végleges főváros. Óbudán, a Gellért hegy környékén és vele szemben a pesti parton alakultak ki a város települési központjai.  

     A XI-XII. században kialakuló város két mag körül indult fejlődésnek: a mai Fő tér környékén, az itt megalapított prépostság körül volt az egyházi városközpont, ettől délebbre helyezkedett el az iparos-kereskedő jellegű településrész. Itt épült fel a második királyi vár, mely később a mindenkori magyar királyné birtoka lett. Mátyás király pálos rendi szerzetesei a hagyomány szerinti Árpád sírja fölé emelték templom és kolostoregyüttesüket.

     Óbuda az egyik legkorábbi települési központ, mely jelentős várossá vált a középkor folyamán. A török kiűzése utáni évszázadokban a korábbi Óbuda és a földesúri mezőváros, Békásmegyer közé ékelődött be Rómaifürdő és Csillaghegy, mindkettő a századelőn épül ki kertvárossá.        Jellemző a török idők utáni német telepesek megjelenése, mely a későbbiekben a gyáripar kialakulásával párhuzamosan osztrák, lengyel, cseh iparosok és munkások megjelenésével járt együtt. A XIX. század közepén a németajkúak már a lakosság többségét jelentették. Hagyományaik a mai napig fennmaradtak. A kialakuló textil- és téglagyárak mellett a fő gazdálkodási ág a szőlőtermesztés volt a hegyvidéki területeken, melynek nyomai ma már nem lelhetők fel. A textilipari emlékek közé tartozik a Zichy kastély köré épült valamikor raktárépület, a selyemgombolyító. Sajnos a téglagyári körkemencék ipartörténeti emlékeit már elbontották, mivel nem álltak védelem alatt.        1873-ban Budát, Óbudát és Pestet a három önálló várost egy várossá, fővárossá egyesítették. A kerületekre osztásnál nem a hagyományos Óbuda területét vették alapul, területe kiterjed, majd nagy Budapest létrejöttével további területekkel bővült, Csillaghegy és Békásmegyer térségével.        Az eredeti óbudai mag városrészének épületei jellemzően földszintes, jórészt zártsorú beépítésűek voltak, egy-egy helyen azonban már megjelentek a módosabb polgárházak emeletes épületei is. Nagyobb arányú fejlődés a 30-as években indult meg a mai belső óbudai területeken, ahol már városiasabb épületegyüttesekkel találkozhatunk a valamikori tégla és mészégető telephelyeken.            1908-ban törvénycikk rendelte el az Óbudát Pesttel összekötő híd megépítését, de ez csak 1939-ben kezdődött el. Az Árpád hidat azonban csak a háború után, 1950-ben fejeztek be. Ez a kapcsolat a bal-parti városrésszel új lehetőségeket teremtett Óbuda számára és ma is meghatározó szerkezeti eleme a városrésznek.      Óbuda belső része kiemelkedő műemléki környezetű területegységekből áll. A fejlesztéseket ezeken a területeken meg kell határozza a hagyományos utcaszerkezet megőrzése, a kialakult épületállományhoz való igazodás. A valamikori század eleji Óbudát már csak a kerület déli határán lévő Óbuda-Újlak reviatlizációs területe, a Fő tér környéke, Békásmegyer ófalú fésűs beépítésű utcaszakaszai jellemzik, de megmaradt a valamikori gázgyár épületegyüttese a hozzá csatlakozó kislakóteleppel együtt. Meg kell még említeni a Schmidt kastély épületét is, mely Kiscelli térség rendezésével méltóbb környezetet kap majd a jövőben.