E két fogalmat nemegyszer szinonimaként is használjuk, noha tartalmuk jelentősen eltér. Gyakran eltűnődtem, melyik mit is jelent valójában. Ki az okos, s ki a bölcs? 

Okos az, aki sokat tud, sokat tanult, s ehhez megvan a veleszületett éles esze. Bölcs az, aki többet tud, mint amennyit megtanult, a tudását transzcendens módon kezeli, higgadtsággal, megértéssel, irgalommal és szelídséggel.

Az okosságban mindig van egy árnyalatnyi agresszió: még többet tudni, még többet megérteni, még többet magamévá tenni. A bölcsesség a tapasztalat nyugalmával használja a tudást.

Az okosság inkább a tudományok, a tudományosság felé hajlik, a bölcsesség mindig számításba veszi az emberi mivoltunkból fakadó következményeket, akkor is, ha azok néha irracionálisak. Ezért az okosság elvan Isten nélkül, a bölcsesség soha.

Az okosság racionális, a bölcsesség lelki indíttatású.

Az okosság maga köré néz, bár egyre messzebbre próbál látni, mégis, alapvetően e világ dolgait vizsgálja. A bölcsesség fölfelé tekint, a megtapasztalhatón túli összefüggéseket keresi. Az okosság a koordináta-rendszer vízszintes tengelye, a bölcsesség a függőleges. Az előbbi egyre távolabbra jut időben és térben, az utóbbi mélyre ás és magasra tör, mindazt mérlegre téve, amit az okosságból fakadó tudás ad.

Az okosságot az ésszerűség vezérli, a bölcsességet az erkölcsi megfontolás.

Egymás nélkül azonban nem létezhetnek. A bölcsességnek szüksége van a tudás és tapasztalat apróbb-nagyobb elemeire, amikből összerakja a világ teljes és valódi képét. Az okosságnak meg szüksége van a bölcsességre, hogy a ráció merészségét féken tartsa a valóság igazi ismeretéből fakadó alázat.

Ennélfogva a bölcsesség tudása magasabb szintű, mint az okosságé. Annyira, hogy a Biblia tanúsága szerint a bölcsesség birtokolja az okosságot, és nem fordítva

: "Én, a bölcsesség, ott lakom az eszességben, 

és vagyok jelen az értelmes gondolatokban. 

... 

Enyém a tanács, az igazságosság, 

enyém az okosság, enyém az erő!" 

Példabeszédek, 8,12. és 14. (Káldi-Neovulgáta):

Ugyanez a Szent István Társulati Biblia szövege szerint: 

"Nekem, a bölcsességnek birtokomban van az eszesség, én találtam fel az éleslátás tudományát. 

Az én tulajdonom a jó tanács és a siker, enyém az okosság és enyém a lelkierő."

És mert a bölcsesség a látható, tapasztalható világ mögötti-fölötti okokat keresi, magától értetődő módon jut el a végső okhoz, Istenhez:

"A bölcsesség kezdete az Úr félelme." 

Példabeszédek, 1,7. és Zsoltárok, 111,10. (Káldi-Neovulgáta)

"A bölcsesség kezdete az Úr félelme, s a Szentnek ismerete okosság..." 

Pédabeszédek, 9,10

A Szentírás egyik leggyönyörűbb és legtanulságosabb olyan részlete, amelyik a bölcsességgel foglalkozik, Salamon király története: 

"Éjszaka aztán íme, megjelent neki Isten és mondta: "Kérj, amit akarsz s megadom neked." Salamon erre így válaszolt Istennek: "Te az én atyámmal, Dáviddal, nagy irgalmasságot cselekedtél és helyébe engem tettél királlyá. Nos tehát, Uram Istenem, teljesedjék ígéreted, amelyet atyámnak, Dávidnak, tettél. Mivel te tettél engem néped királyává, amely oly sok s annyira megszámlálhatatlan, mint a föld pora, adj nekem bölcsességet és értelmet, hogy tudjak ki- és bejárni néped előtt: hiszen ki tudná helyesen kormányozni ezt a te nagy népedet?" Isten erre így felelt Salamonnak: "Mivel ez tetszett leginkább szívednek és nem kértél gazdagságot, vagyont s dicsőséget, sem azoknak az életét, akik gyűlölnek téged, sőt még hosszú életet sem, hanem bölcsességet és tudományt kértél, hogy kormányozni tudd népemet, amelynek királyává tettelek: megadom neked a bölcsességet és a tudományt, sőt olyan gazdagságot, vagyont és dicsőséget is adok majd neked, hogy nem akad hozzád hasonló sem előtted, sem utánad a királyok között." 

Krónikák 2,1,7-12.

Érdekes módon itt is kiviláglik, hogy kétféle tudást különböztet meg az ember, Salamon "bölcsességet és értelmet" kér Istentől, aki megígéri neki a "bölcsességet és a tudományt". A háromszori ismétlés számomra azt erősíti, hogy nem csupán szinonim szóhalmozásról van itt szó, hanem a két fogalom különbözik, minden összeforrottságuk dacára. Olyanok, mint a kétpetéjű ikrek, összetartoznak, igen sok a hasonlóság bennük, de az egyik mégis kicsit idősebb a másiknál és más is...

Hogy sokan érezték hasonlóan e két létfontosságú fogalom összefüggéseit és eltéréseit, arra álljon itt bizonyságul Kisfaludy Sándortól egy részlet:

"Tudós lehetsz; - de bölcs nem vagy, 

Éjt nap könyvben túrkáló: 

Tudománynyal megrakott agy 

Kedvvel telt szív mellett jó. 

Nem ki ezrek éltét, tettét 

Tudja, fejti s beszéli, 

De, ki ember-természetét 

Mélyen érzi és éli, - 

Voltakról tud, - jövendőt sejt, - 

Valóval él, - kedvet nem ejt, 

Ez így, az úgy történvén, 

Bölcsnek csak azt mondom én." 

(Himfy 82. dal)

És még két sor tőle, amit annyira fontosnak ítélt "A magyar nyelv szótára" két tudós alkotója, hogy be is iktatták a "bölcs" szócikkbe:

"A bölcs mindent összevesz, 

Ami volt, van, s ami lesz."

/Monostori Martina/