Évekkel ezelőtt, éppen a gyülekezetünk konyhájában voltam, hogy teát készítsek. Nagy volt a sürgés-forgás körülöttem. Már az egyik kezemben volt a forró teáscsésze, a másikban pedig a kanál, amikor megpillantottam ötéves unokaöcsémet, amint egyenesen felém viharzott.

Bár Christopher feleakkora volt, mint én, erős és lendületes kisfiú volt. Így hát, tudtam, hogy fel kell készülnöm a következményekre.

A következő pillanatban Christopher becsapódott, és kis kezeit körém fonva, ahogy csak tudott szorított. Minden erejével azon volt, hogy megmutassa irántam való szeretetét. Én pedig, ahogy tudtam próbáltam nem kiönteni rá és magamra a forró teát. Én is át akartam ölelni szeretett unokaöcsémet, de tele volt a kezem, így nem tudtam megtenni. Először szabaddá kellett tennem a kezeimet, hogy élvezni tudjam a szeretetét és viszonozni tudjam az ölelését. Egy „csere” ment végbe, amikor elengedtem azt, ami a kezemben volt.

Sokszor úgy megyünk végig az életen, hogy közben azokhoz a dolgokhoz ragaszkodunk, amikről azt gondoljuk, fontosak, de közben nem is azok. Annyira elfoglaltak vagyunk, és annyira tele van a kezünk, hogy elmulasztjuk az igazán értékes dolgokat. El kell engednünk, ami a kezünkben van, hogy megragadhassunk valami jobbat.

Van valami, amihez ragaszkodsz, de amit el kellene engedned ahhoz, hogy helyet készíts annak, amit Isten akar hozni az életedbe? Teljesen be vagy táblázva? Olyan kapcsolathoz ragaszkodsz, ami romboló hatású? A gondolataidat valami múltbeli esemény emészti fel? Lehet, hogy valami jó dologhoz ragaszkodsz, de a jó dolgok is visszatarthatnak attól, hogy megragadd a legjobbat; amit Isten szán neked. Aznap én csak egy csésze teát tartottam a kezemben, ami se nem jó, se nem rossz, de mégis megakadályozott abban, hogy élvezni tudjam Christopher szeretetét, és hagyjam, hogy a napom részévé váljon.

Kérlek, nézd meg, mi van a kezedben. Légy készen arra, hogy változtass, elengedj, annak érdekében, hogy magadhoz ölelhesd azt, ami igazán fontos.

„Viszont mindent gondosan vizsgáljatok meg, hogy valóban Istentől származik-e! Ha igen, akkor ahhoz ragaszkodjatok”

(1 Thesszalonika 5:21, EF)