,,Az Úr angyala tábort jár az őt félők körül és kiszabaditja őket."
Zsolt:34:8.
Barátnőmmel csak éppen felléptem az úttestről a járdára,amikor csikorgó
kerekek,csattanó fémfelületek és érces csörömpölés zaját hallottuk a
hátunk mögött.,,Ez meg mi?!",kiáltottam el magam.Megdöbbenésemre,ott
ahol alig pár másodperce mi álltunk,egy autó roncsának összetekeredett
fémvázát láttuk.A baleset nyomán két utas megsérült,egy gyalogos pedig
meghalt.Ha tiz másodpercel hamarabb történik az ütközés,mi is az áldozatok között lettünk volna.
Amint lassan felfogtuk a látottakat,sirni kezdtünk.Sirtunk az áldozatok miatt,de saját megmenekülésünk tapasztalata miatt is.Pontosan úgy
vihettek volna minket is hordágyon,mentőautóban ,mint a szerencsétlenül
járt társainkat.
Amikor megérkeztünk az imaórára,ahova éppen tartottunk,együtt magasz-
taltuk Istent,az Ő szerető,féltő oltalmáért.Meggyőződésünk,hogy nem
véletlennek műve volt az életben maradásunk.Imádkoztunk az áldozatok-
ért és családjukért is.
Azt az intést kaptuk,hogy szüntelen imádkozzunk magunkért és járjunk
közbe testvéreinkért,mert sem a napot sem az órát nem tudjuk,mikor
szakad vége földi életünknek.Nem tudjuk mit tartogat a holnap.Ezt csakis
az Úr,az idő és a hely Ura tudja,ezért minden percben készen kell lennünk.
Gyakoroljuk magunkat a jóban.A gonosz abban foglalatoskodik,hogy
felbujtsa az embereket erőszaktételre,mérgességre és mindenféle rom-
lottságra.
Ám Jézus a mi védelmünk és pajzsunk,nekünk csak annyit kell tennünk,
hogy bizunk Benne és engedelmeskedünk.,,Erős torony az Úr neve,ahhoz
folyamodik az igaz,és bátorságos lészen."(Péld.18:10)
Köszönjük meg Istennek mindennap, az oltalmat és a legnagyobb ajándé-
kot,Jézust,aki reménységet nyújt mára és minden napra.
Kommentáld!