“A szeretet olyan játék, mint a tenisz: te elütöd a labdát, a másik visszapattintja. Néha elhibázod, néha elhibázza. De újra szerválsz, míg egyre jobban játszol.
Az a legcsodálatosabb, ha megtalálod azt, akivel egy életen át játszhatod.”
“A gyerek olyannak látja magát, amilyennek a te szemed tükre mutatja."
De ez így van velünk, felnőttekkel is.
Ha hazafelé egy pattanásos legényke csodálattal megbámulja a fiatal lánykát, az a hölgy kivirágzik. Van egy kolléganőm, egy idősebb hölgy, akinek a férje nagyon szépen tud bókolni, minden alkalmat megragad, hogy kedvesen megdicsérje a haját, a ruháját.
A kolléganőm ilyenkor mindig azt mondja a férjének: te vén csacsi, hagyd már abba – de tudom, ha abbahagyná, szomorú lenne. Jólesik neki.
Legalább tíz évvel megfiatalítja, hogy a férje állandóan udvarol neki.
A meccsen a nagy, benga hokistáknak is jólesik, hogy a lelátón ezren üvöltik: mindent bele, hajrá, fog ez menni!
Mindannyiunknak nagy szükségünk van arra, hogy drukkoljanak nekünk, hogy bátorítsanak, biztassanak, lelkesítsenek bennünket.
Olyan nehéz volna ezt nap mint nap megadni egymásnak?”
Böjte Csaba
Kommentáld!