“…szükségesnek tartottam, hogy Epafróditust, az én atyámfiát és munkatársamat és bajtársamat, néktek pedig követeteket és szükségemben áldozatot hozó szolgátokat hazaküldjem hozzátok; Mivelhogy vágyva vágyott mindnyájatok után, és gyötrődött a miatt, hogy meghallottátok, hogy ő beteg volt. Mert bizony beteg volt, halálhoz közel; de az Isten könyörült rajta, nem csak ő rajta pedig, hanem én rajtam is, hogy szomorúság ne jöjjön szomorúságomra. Annakokáért hamarabb küldtem őt haza, hogy meglátván őt, ismét örüljetek, és nékem is kisebb legyen a szomorúságom.” Fil. 2,25-2

Alaptörténet: Pál fogságban van, ide küldik a filippibeliek, Epafróditust, hogy segítségére legyen. Pál mellett Epafróditus megbetegszik, s miután felgyógyul, Pál visszaküldi.

Érdekes gondolat, hogy valaki jót tesz másokkal, másokért és bajba kerül, most éppen az egészsége mondja fel a szolgálatok.

Nem tudjuk Epafróditus miben szenvedett, csak azt, hogy szinte belehalt. Ha otthon marad, ha nem akarja teljesíteni a gyülekezet óhaját, ha nem akarja segíteni a börtönben levő Pált, nem kerül ebbe a helyzetbe, de ő vállalja.

Sokan vannak olyanok, akik nem is törődnek saját testi épségükkel, vagy egészségükkel csak szolgálhassanak, segíthessenek. Áldja az Isten őket.

Jó itt belekapaszkodni egy másik gondolatba, bár halandó, bár lebetegedhet, de meggyógyul és él. Sőt ha meghalna is él:

„Ha valaki én utánam akar jönni, tagadja meg magát, és vegye fel az ő keresztjét, és kövessen engem. Mert valaki meg akarja tartani az ő életét, elveszti azt; valaki pedig elveszti az ő életét én érettem és az evangéliumért, az megtalálja azt.” Márk. 8,34-35. Legyen Istené a hála hisz mindannyian az Ő kezében vagyunk.

Egy harmadik gondolat is kikívánkozik: a gondozott, akiért mások megbetegszenek, hogyan is vélekedjen. Pál nem örülne annak, ha valakinek, akár Epafróditusnak miatta halna meg, pedig valószínűleg tudja „Nincsen senkiben nagyobb szeretet annál, mintha valaki életét adja az ő barátaiért.” Ján. 15,13. Sok beteg, gondozásra szoruló ember halna meg inkább, csak hogy ne kelljen, teher legyen szerettei nyakán. Nem szívesen válik meg Pál Epafróditustúl, de kisebb lesz a szomorúsága, ha egészségben otthon tudja őt, mintha maradna s mellette sorvadna el.

Neked mi a fontos, hogy belepusztulj abba, hogy mindent megteszel szeretteidért, családodért, vagy épp azon rágódsz, hogy túl keveset tudsz tenni értük? Vagy azt szeretnéd, ha mások döglenének bele, csak neked szolgáljanak?

Szerintem az önfeláldozás jó dolog, de úgy, hogy éljünk egymásért, és ne halljunk egymásért, mert azzal hogy beleszakadunk mások életéért, csak a hátramaradóknak növeljük lelkiismeret furdalásukat és szomorúságukat. Ámen!

Jobb Domokos,

Ombod

Forrás: refszatmar.eu