"Mindig örüljetek az Úrban! Újra mondom: örüljetek! Mindenki lássa meg, hogy szelídek és kedvesek vagytok! Közel van már az Úr!Semmi felől ne aggódjatok! Bármilyen helyzetben vagytok is, imádkozzatok! Hálaadással kérjétek Istentől, amire szükségetek van!" (Filippi 4:4-6.EF)
Nem tudjuk irányítani a világot, de rábízhatjuk Istenre. A békesség elérhető számunkra, de nem a problémák hiánya, miatt, hanem a Mindenható jelenléte miatt. Ahelyett, hogy a világban lévő káoszt tükrözzük magunkban, dönthetünk úgy, hogy örvendezünk Isten mindenhatóságában.

Az első védelmi vonal az aggódás ellen az, ha örülünk az Úrban – nem a problémára koncentrálunk, hanem Isten felé fordítjuk az elménket. Ugyanis nincs az a probléma, amit Isten ne tudna kezelni.

Az aggódás nem maga a tomboló vihar, hanem a félelem, hogy valamikor ki fog törni a vihar. Az aggódás egy nagy kupac „mi lenne, ha”. Az aggódás, vagy másnéven szorongás szó a latinból származik, és azt jelenti: beszorítani, összenyomni. A szorítása elveszi az álmodat, leszívja az energiádat és egész valódra negatív hatással van. Az aggódás a félelem közeli rokona, de nem az ikertestvére. A félelem látja a fenyegető veszélyt, míg a szorongás elképzeli azt.

Azt tanították nekünk, hogy a keresztény élet egy békességben bővelkedő élet. És amikor nincs békességünk, azt feltételezzük, hogy a probléma bennünk van, ami bűntudathoz vezet. Azonban, míg az aggodalom jelenléte elkerülhetetlen, az aggodalom börtöne választható.

Amikor Pál azt írja, hogy „semmi felől ne aggódjatok”, akkor egy folyamatban lévő állapotra utal. Szavait úgy is fordíthatnánk, hogy „ne hagyjátok, hogy bármi is az életben állandó fojtogató szorításában tartson”.

Pál receptje az aggódásra az a felhívás, hogy „örüljetek az Úrban”. Ez nem egy érzésre hív, hanem egy döntésre.

Isten szuverenitása azt jelenti, hogy irányítása alatt tartja a dolgokat. Isten munkálkodik a teremtett világ minden részléteben és minden részletén keresztül, hogy elérje isteni célját. Ahhoz, hogy örvendezni tudjunk az Úrban, mélyen hinnünk kell Isten szuverenitásában az életünk felett. Minél inkább hiszünk az Ő irányításában, annál inkább el tudjuk engedni a saját kezünkből az irányítást.


„Azt pedig tudjuk, hogy akik Istent szeretik, azoknak minden javukra szolgál.” (Róma 8:28)