Bús,őszi csend
Árnyát veti már az alkonyat.
Megnyúlnak barnán az útmenti fák.
Nesztelenül szállong a levél
úgy,mint aki a bús csendre vigyáz.
Temeti az ősz a vig nyarat.
A ravatalon sárga koszorú.
Méltóságos csendben az ősz papja
Nyári álmokat kisér szomorúan.
P.Kovács Erzsébet verse
Őszi alkony
Őszi alkony selymes haja bomlik,
mily könnyű fátyol leng a lombokon.
Lebukó Nap az ég pereméről
visszaint még túl a dombokon.
Leveleken százszinűre foszlik,
a rések közt ránk villan a fény
Bársonytakarót von rá az este,
és elpihen Isten tenyerén.
P.Kovács Erzsébet verse
Öszi imádság
Áldott ,jó Istenem!
Megköszönöm Neked
azt a nagy kegyelmet
azt a szeretetet,
amivel tartottad
kicsiny életemet.
- Őszbe fordult az év.
Hullnak a virágok.
Hervadnak a szivemben
megálmodott álmok.
Vágyakat söpröget
bennem az őszi szél,
szétszórja elfújja:
a vágy csak ennyit ér.
- Ami mögöttem van
hadd legyen kár,szemét.
Ami előttem van:
legyen minden Tiéd!
Kegyelmed boruljon
utam hajlatára,
a nappaljaimra
és az éjszakámra.
Havas téli napon
melegitsen Igéd
a téli csend bennem
bontsa ki szépségét.
Szenvedélyes hittel
úgy várjam a tavaszt,
hogy a lelkem fáján
virágot bontson az.
És gyümölcstermő nyár
jöjjön életembe:
és a Te nagy Neved
szenteltessék benne.
Ámen
P.Kovács Erzsébet verse
Kommentáld!