A teremtett világ sóvárogva várja Isten fiainak megjelenését. (Róma 8:19)
Ha te már hívő vagy, adj hálát érte, de nem mindegy, hogy nekünk hogyan sikerül viszonyulnunk azokhoz, akik még nincsenek közel Istenhez, vagy éppen már kereső emberek.
A múltkorában beszélgettem valakivel, aki elmondta, hogy amikor a házastársa megjelent először a gyülekezetben, amelyben ő már évek óta szolgálta az Urat és feladatokat vállalt magára, akkor házastársához így szólt valaki:
Eddig hol voltál komám?
Nem is ment azóta ez az ember a templomba. Miért? Mert nem az általa gondolt nyitott és szeretetteljes légkör várta, hanem valaki ilyen „nagyszerűen” viszonyult hozzá.
Olykor nem hisszük el, hogy kis dolgok is sokat számítanak. Egy a templomban először megjelenő ember számára nagyon fontos, hogy mivel találkozik.
Összesúgnak a háta mögött? Azt kérdezik, hogy mit keres itt, vagy hol volt eddig?
Netán valaki azt mondja neki, hogy örülök, hogy látlak, gyere máskor is! De ez nemcsak a templom falain belül igaz, hanem azon kívül is.
Bizonyára tudják rólad, hogy jársz templomba. Ennek alapján hívő embernek tartanak. De ennek megfelelő-e az emberekhez és a dolgokhoz való hozzáállásod is? Vagy azt mondják, hogy semmiben sem különbözöl másoktól?
Nézz magadba egy kicsit és kérd az Urat, hogy őszinte és másokat Őhozzá vonzó lehessen az életed!
A nap gondolata:
Az Újtestamentum emberei keveset beszéltek Istenről, de közösségben éltek Vele. (Stanley)
Kommentáld!